Tarlós István főpolgármester szerdán átadta a Csengery Antal Díjakat; idén az elismerésben Szöllősi Györgyi (MTI Hírcentrum), Szabó Zsolt (Magyar Nemzet), Andor Éva (TV2), Varjú Frigyes és Balogh István Szilveszter (Echo Tv) részesült.
Alábbiakban közöljük a főpolgármester ünnepi beszédét:
„Tisztelt Vendégeink!
Köszöntöm a magyar sajtó napja alkalmából a nagyon szabad magyar sajtó jelenlévő munkatársait!
A Fővárosi Önkormányzat évekkel ezelőtt döntött arról, hogy mint az ország egyik legfontosabb közintézménye, maga is sajtódíjat alapítson. Ezzel a díjjal fejezve ki köszönetét azoknak az újságíróknak, szerkesztőségeknek, amelyek munkájukkal segítették a testület munkáját, az elvégzett feladatokról, döntésekről korrekt módon tájékoztatták a közvéleményt. Mert sok ilyen újságíró van.
A díj Csengery Antalról kapta az elnevezését. Arról a hazafiról, aki fiatal jurátusként rendszeresen publikált a Pesti Hírlapban, tudósított a reformországgyűlés munkájáról, aki, mint a lap későbbi főszerkesztője, az ellenzék hivatalos lapjává tette azt.
Az 1843-48-as évek nemzeti elkötelezettségű ellenzéki mozgalma ennek a lapnak a közvetítésével teljesedhetett ki. És megannyi röpirattal is persze, amelyek miatt sajtóperek tucatjaival teltek meg a törvényszékek.
Sajtó nélkül nem teljesedhetett volna ki maga a forradalom sem, ezért is volt a 12 pont első követelése maga a sajtószabadság.
1848. március 15., Petőfi napja a magyar sajtótörténet fontos dátuma tehát, mert nemcsak a cenzúra eltörlését ünnepelhette a magyar újságírás, hanem a "Marczius Tizenötödike" című sajtótermék megjelenésével a korszerű napilap létrejötte is ehhez a dátumhoz kötődik.
A lap, mely már címével is utalt a fordulatra, délután jelent meg, de még akár néhány órával korábbi, friss híreket is a lap élére tudtak tördelni. Ezzel a lappal született tehát meg az utcai lapárusítás Pesten.
Mi volt az erénye a szabad magyar sajtónak?
Az, hogy az igazat írta. Úgy vélem, ez a sajtó legfőbb szabálya.
„Az igazság legyőzi a hatalmat, mint a szellem túléli a testet”- írta „ Ein Blick” című híres röpiratában Széchenyi akkor, amikor a Bach-rendszernek köszönhetően ismét nem volt szabad a sajtó.
Az igazság kimondásától féltette mindig is a hazug hatalom az erejét. Rendszerek sora váltotta egymást a forradalmat követő százötven évben, és minden diktatúra tiltotta az igaz szavakat. Aki újságíróként nem ment bele a hamisításba, az vagy feladta munkáját, vagy viselte a börtönéveket. Aki elfogadta a föntről diktált elvárásokat, az meghasonult önmagával, és erre ment rá.
Sokféle újságírói magatartás és sokféle sors jutott ki a tollforgatóknak. És nehéz, szegényes kenyér. De csak az az újságíró tudott maradandót alkotni, aki hiteles tudott maradni egy vészkorszakban is. Aki vagy az igazságot írta le, vagy inkább hallgatott.
Tisztel Hölgyeim és Uraim!
Ma már nem kell napi szinten megküzdeni a szabadságért. Talán éppen emiatt lett sokhelyütt szabados is a sajtó. Vagyis egyes napilapok, internetes hírportálok a féligazságok, a szóbeszédek, a rosszakaró súgások alapján írják cikkeit. Nemcsak a Városházáról, nemcsak a kormányzat munkájáról, hanem hétköznapi emberekről, életekről, helyzetekről. Sokan föladják manapság a hitelességüket a híresség, azaz a népszerűség miatt. Talmi árura váltják a sajtó igazi értékét, a hiteles tájékoztatást. De vadhajtások mindig is voltak, tartok tőle, lesznek ezután is.
Akiket viszont ma a Csengery-díjjal tüntetünk ki, ők azok, akik nemcsak a fővárost érintő hírek, események hiteles közvetítésével tűntek ki, hanem az újságírói magatartásukkal is. Kritikai észrevételeiket a jobbító szándék vezeti, az általuk közölt tények pontosak, a hangvételük kiegyensúlyozott, a világlátásuk humánus, emberközpontú, és e mellett szépen művelik a magyar nyelvet.
A Fővárosi Önkormányzat nevében, köszönöm munkájukat!”
