Növekvő értetlenséggel figyelem némely szocialista politikus (és hozzájuk kötődő „véleményformáló”) meg-megújuló rohamait a főváros jelenlegi hajléktalanpolitikája ellen. Ahelyett, hogy belenyugodnának, miszerint álláspontjukkal „rossz pályára” tévedtek, egyre mérgesebb, önmaguknak is ellentmondó megnyilvánulásokkal zavarodnak bele az általuk kierőszakolt szituációba.
1. Semmi szín alatt nem akarják belátni, hogy a hajléktalanprobléma kettős: részben szociális- és egészségügyi, részben pedig igenis rendészeti kérdés.
2. Valami miatt nem fogadják be a gondolatot, hogy demokratikus berendezkedés mellett képtelenség egy nagyváros lakói túlnyomó többségének érdekeit félre söpörni. A többségi érdeket egyszerűen demagógiának tekintik.
3. Értetlenséggel fogadják, hogy a város határozott közösségi funkciókra kialakított létesítményeit nem engedhető meg teljességgel rendeltetés ellenes célokra használni, különösen a közegészségügyi, sőt közbiztonsági szempontok figyelmen kívül hagyásával.
4. Filozófiájukkal a hajléktalanok érdekei ellen dolgoznak. Azért küzdenek, hogy a fedél nélküliek aluljárókban lakhassanak, holott a szállókon kialakított körülmények sokkal emberibbek és biztonságosabbak számukra. Felemlegetik a tragikus végű, csepeli, hajléktalan versus hajléktalan attakot. Ám ez is „öngól”, hiszen épp akkor asszisztálunk az ilyen szomorú esetekhez, ha engedjük, hogy bárhol, bármilyen körülmények közt tengődjenek.
5. Egészen belezavarodnak a „szocik” az általuk bezárt OPNI megszűnésének következményeivel kapcsolatos fejtegetésbe. Legújabb verziójuk szerint „az infrastruktúra rossz állapota” miatt zárták be az intézményt. Közben a pszichiátriai szakma közzétette, hogy az intézkedés következtében csak skizofrén beteg legalább 86 fő került az utcára, akikről „semmit nem lehet tudni”. Vagyis a szenzibilis szocialisták úgy oldották meg az infrastruktúra problémáját, hogy 86 skizofrén embert egyszerűen szélnek eresztettek. Feltehetőleg úgy kalkuláltak, hogy jól ellesznek majd az aluljárókban. A baj csak az, hogy nagy részük még csak nem is oda ment, hanem Isten tudja, hová. (Nem mintha az aluljáróban a legjobb helyen lennének.)
6. Egy merőben szokatlan szófordulattal az úgynevezett „lakhatás” jogát követelik, ami nem értelmezhető, mivel senki nem vitatja, hogy bárki lakást vásárolhasson, építhessen, igényelhessen, vagy ilyen célú szolgáltatást igénybe vehessen. Ezeket szokták „lakhatási jognak" nevezni. Épületek – különösen életveszélyes épületek – anarchisták által támogatott önkényes elfoglalása, illetve a „lakhatási jog” gyakorlása közt nem látok összefüggést. Alantas elhatározás a hajléktalanok – politikai haszonszerzés céljából történő – heccelése.
7. Szociális bérlakásokat követelnek a hajléktalanok számára, miközben ők és szabaddemokrata kollégáik 20, azaz húsz év alatt 1, azaz egy darab szociális bérlakást nem építettek Budapesten és ismereteink szerint hajléktalannak nem is adományoztak ilyet. Húsz év során még szociális bérlakás programot sem készítettek (legalábbis a Városházán nem találtunk ilyet).
8. Támadják a hajléktalanszállók intézményét, holott ők évtizedeken át legfeljebb ebben gondolkodtak.
9. Azt mondják, vonzóbbá kell tenni a szállókat a hajléktalanok számára. Erre nézve csak néhány adatot szeretnék sorolni. Túl azon, hogy két év alatt 700-zal emeltük a férőhelyek számát, és komfortosítottuk azokat, de gondoskodunk a szállókon a biztonságról (MSZP-SZDSZ sosem tette), egészségközpontot létesítettünk a hajléktalanok számára (MSZP-SZDSZ sosem tette), cégeink foglalkoztatást és munkabért biztosítanak számukra (MSZP-SZDSZ sosem tette).
10. Azt reklamálják, miért nem vonunk be szakmai civil szervezeteket a munkába. Érthetetlen szavak. Kezdettől fogva egy 2010-re elkészített, részletes szakmai koncepció alapján, két kiemelkedően képzett civil szervezettel (a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és a Menhely Alapítvánnyal) hajtjuk végre lépésről lépésre a programot.
Nemigen érthető, hogy az MSZP és pártfogói hogyan akarnak ebből a feleslegesen kiprovokált szócsatából „jól kijönni”, túl azon, hogy saját tetteikért és mulasztásaikért semmi körülmények között nem szeretnének felelősséget vállalni. Ők maguk pedig semmilyen kérdésre nem válaszolnak. Nem mellesleg pedig szocialista barátaink két év után – mérgesen – olyan eredményeket kezdenek számon kérni rajtunk, amelyeket ők 16-20 év alatt sem tudtak (talán nem is akartak) elérni.
Tarlós István
főpolgármester
