A katinyi áldozatokról emlékeztek meg szombat délután Óbudán, az emléknap alkalmából rendezett, koszorúzással egybekötött ünnepi rendezvényen. "Egységet és összetartozást szimbolizál a megemlékezés a katinyi áldozatokról, mert a magyar és a lengyel nép történelme eltéphetetlenül összefonódott a szabadságért vívott sok évszázados harcban" - mondta ünnepi beszédében Tarlós István főpolgármester. Andrzej Krzysztof Kunert a Lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára azt mondta, az emlékezetnek érdemes megőriznie a két nemzetet összekötő embereket: azokat, akik Lengyelországért haltak meg, és azokat, akiknek köszönhetően Magyarországon él a lengyel áldozatok emléke.
Tarlós István főpolgármester szólt arról, hogy Budapest az első főváros Közép-Európában, amely a katinyi vérengzés mementójaként emlékparkot létesített 2010-ben Óbudán.
"Bár a szívünkben már régóta felállítottuk a kereszteket, de kellett egy hely, ahol közösen, lengyelek és magyarok megemlékezhetünk" – mondta ünnepi nyitóbeszédében Tarlós István Budapest főpolgármestere.
Stanislaw Worcell, lengyel költő szavait idézve azt mondta: "Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak" - fogalmazott a városvezető.
A főpolgármester emlékeztetett arra, hogy a katinyi vérengzésként megismert brutális és aljas tömeggyilkosságot a szovjet Központi Bizottság 1940. március 5-i politikai utasítására hajtották végre az NKVD egységei, zömében lengyel tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok száma meghaladta a húszezret.
A tömeggyilkosságnak bizonyítottan magyar áldozata is volt, Korompay Emánuel százados személyében, aki ezáltal a szó szoros értelmében megtestesítette a nemcsak szavakban élő lengyel–magyar barátságot és a kölcsönösen egymás felé irányuló áldozatvállalást is.
Az átélt borzalmakat tovább növelte, hogy az életben maradásukban az utolsó pillanatig reménykedő katonákról hozzátartozóik, feleségeik, testvéreik, szüleik hosszú évekig semmit sem tudtak, semmilyen hírt nem kaptak szeretteikről. „A katinyi erdők csendje már örökre rémisztő marad, és a hátborzongató érzést csak fokozza az a tragédia, ami 2010. április 10-én a lengyel államfővel és kíséretével a helyszín közelében történt” – említette Tarlós István, utalva a lengyelországi vezetők akkori repülőgép-szerencsétlenségére.
„Ugyanakkor egységet és összetartozást is jelentő megemlékezés a mai, mert e két nép története a szabadságért vívott sok évszázados harcban eltéphetetlenül összefonódott" – tette hozzá.
Budapest főpolgármestere köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vállaltak a – Közép-Európában első – emlékmű felállításában, köztük Bús Balázs polgármesternek, aki mint mondta: egyébként is rengeteget tesz a lengyel-magyar barátság ápolásáért, Óbuda és Varsó Benovo kerülete másfél évtizedes kapcsolatának továbbfejlesztéséért.
Andrzej Krzysztof Kunert, a Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács titkára beszédében a katinyi vérengzés egyik magyar származású áldozatának, Korompay Emánuel Aladárnak és családjának a történetét elevenítette fel.
Mint elmondta, a budapesti születésű, filozófiai végzettségű férfit, aki lengyel állampolgárságot szerzett, a Varsói Egyetem első magyar nyelvi lektoraként, a magyar tanszék megalapítójaként tartják számon. Az ő nevéhez fűződik az első lengyel-magyar szótár elkészítése. Felesége és három lánya közül kettő a második világháborúban meghalt. Harmadik lánya 2010-ben hunyt el Lengyelországban.
A beszédek után lengyelül imát mondtak a katinyi mártírok lelki üdvéért, majd koszorúkat helyeztek el a katinyi áldozatok emlékművénél. Mások mellett Tarlós István, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Andrzej Krzysztof Kunert, Bús Balázs (Fidesz-KDNP), Óbuda-Békásmegyer polgármestere, Menczer Erzsébet (Fidesz), Óbuda országgyűlési képviselője, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Töll László ezredes, valamint a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének és lengyel nemzetiségi önkormányzatok képviselői koszorúztak.
Az óbudai önkormányzat és a lengyel nemzetiségi önkormányzatok katonai tiszteletadás mellett megtartott megemlékezésén a jelenlévők virágokat és mécseseket is elhelyeztek az emlékműnél.
