Az Aranycsapat egykori tagja, a nyolcvannyolc évesen elhunyt Grosics Gyula emlékére tartottak gyászmisét a Szent István-bazilikában kedden. A megemlékezésen beszédet mondott Tarlós István főpolgármester.
„Grosics Gyula, Budapest díszpolgára halála fájdalmasan érinti Budapest és a nemzet valamennyi polgárát. Budapest Főváros saját halottjának tekinti a Nemzet Sportolóját, akit minden idők tíz legjobb kapusaként tartottak számon – jelentette ki Tarlós István. Hangsúlyozta: - a sokak által csak „Fekete Párducként” ismert sportoló részese volt a II. világháború és a XX. század második felének nagy történelmi, társadalmi változásainak, megélte annak minden ellentmondását, tragédiáját, a kommunista diktatúra általi meghurcoltatást. Kivételes, nem mindennapi egyéniségével, határozott, céltudatos lényével, már igen fiatalon kiemelkedett az emberek közül. Grosics Gyula nemcsak világhírű labdarúgó, hanem kiváló magyar hazafi is volt, aki mindvégig hű maradt Istenhez és emberhez egyaránt – tette hozzá a főpolgármester.
Tarlós István kiemelte: - Grosics Gyula életében keresztény-polgári meggyőződésű, hazafias érzelmű ember volt, még az ötvenes évek legkeményebb Rákosi diktatúrájának kiszolgálói előtt sem hajolt meg, de mindenkinek megadta a kijáró tiszteletet. Személyéhez az emberek szeretete, megbecsülése fűződött, életét pedig tisztaság és rend jellemezte. A főpolgármester felidézte Grosics ars poeticáját, miszerint „Két szempont vezérelt: hogy ne zavarjak senkit, és hogy engem se zavarjanak”.
A június 13-án elhunyt Grosics Gyula nyolcvanhat alkalommal őrizte a magyar válogatott kapuját, 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett, 1953-ban tagja volt az Angliát 6-3-ra verő Aranycsapatnak. Az 1956-os forradalom leverése után több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától. Később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, 1963-ban vonult vissza.
