Tarlós István főpolgármester beszédében úgy fogalmazott: az elkövetkező évek kiemelt feladata kell, hogy legyen az országban és Budapesten is, hogy "a képzett, elismert és elhivatott pedagógusok egy megújulni engedett, a klasszikus értékekre épülő, magas szintű oktatási rendszerben gyakorolhassák hivatásukat".
Nagyon magas színvonalú oktatásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság kellőképpen növekedni és fejlődni tudjon, ez a kormányzat újonnan megfogalmazott küldetése - mondta Horváth Zita, az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára az eseményen.
Az alábbiakban olvasható Tarlós István ünnepi köszöntője:
Tisztelt Rektor Úr! Polgármester Úr! Tisztelt Tanárnők, Tanár Urak ifjú Hallgatók! Tisztelt Meghívottak!
„A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztéta, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti — bár az sem kevés — hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé." – írta a pedagógus hivatás összetettségéről, különleges értékéről Gyergyai Albert egyetemi tanár, a múlt század kiváló gondolkodója.
A paidagógosz szóösszetétel jelentése: gyermekkísérő. Az ókori Hellászban összefoglaló megnevezése volt azoknak a művelt rabszolgáknak, akik az előkelők gyerekeit iskolába kísérték, a könyveiket vitték, majd a tanítás végeztével hazakísérték őket, és otthon felügyeltek rájuk.
Az ókortól napjainkig hosszú utat tett meg a tanulás- és a tanításfelfogás. A nevelés történetének közel négy évezrede alatt az egyik legfontosabb társadalmi hajtóerő a pedagógia volt, a megoldásokat viszont a történelem adta.
Az ókori filozófusok a nevelést a politika részének tekintették.
A római nevelés évszázados története alatt a „vir bonus", a „jó ember" eszménye érvényesült.
„Vir bonus, dicendi peritus" – „jó ember, jártas a szóban"
Évszázadokkal később, a korai keresztény szellemű nevelés még ezer szállal kötődött az antik gyökerekhez, de az Árpád-korban Magyarországon az iskolák már elsősorban a kolostorokhoz kapcsolódtak. A keresztény nevelés intézményesülése Magyarországon Szent István király nevéhez fűződik.
Az első fennmaradt neveléstörténeti források között szerepel István királynak fiához, Imre herceghez írt „Intelmek" című műve.
Az iskolaügy fejlődésére a katolicizmus is nagy hatással volt, a jezsuiták és a piaristák is jelentős szerepet játszottak a magyar nevelés történetében. Mindkét tanító rend korszerű oktatást vezetett be, amelyben a hagyományos humanisztikus műveltség átadása mellett a természettudományos képzésre is nagy figyelmet fordítottak.
A XIX. században aztán megjelent a nemzeti fejlődés intézményesült modelljének egyik legfontosabb eleme a népoktatási rendszer. A művelődés és a közoktatás ekkor már nemzeti ügy, a társadalmi nyilvánosság fontos terepe volt, a tanári mesterség professzióvá vált. Az állam a tankötelezettség bevezetésével saját kezébe vette az oktatásügyet.
Janus Pannonius, Vitéz János, Apáczai Csere János, Heltai Gáspár, Sylvester János, Károli Gáspár, Pázmány Péter, Brunszvik Teréz, Trefort Ágoston, Szabó Ervin, Tessedik Sámuel, Kármán Mór. Ez a közel sem teljes névsor is bemutatja, hogy a magyar történelem jelentős személyiségei alakították a nemzeti oktatás történetét.
„A neveléstörténet az emberiség fokozatos erkölcsösödésének útját mutatja meg, s ezért érdeklődésünknek egyik legméltóbb tárgya lehet."- írta a múlt század húszas éveiben Fináczy Ernő, a magyar pedagógia történetének egyik szaktekintélye.
Négyezer év alatt a pedagógusok szerepe sokat változott. Ma már egyszerre játszanak döntő szerepet a gyermekek, a családok, az egyes települések és az egész ország jövőjének alakulásában. (Ha hagyják őket) (Ha nem rombolják üzemszerűen a tekintélyüket).
Tisztelt Megjelentek!
Ha visszagondolunk diákéveinkre, emlékeink között minden bizonnyal szerepelnek életünk alakulását meghatározó, kiváló tanár egyéniségek, akik olyan értékeket mutattak, amelyek ma is hatással vannak cselekedeteinkre.
„Kevés emberi viszony van, mely gazdagabb érzelmeket fejtene ki a naiv lélekből, mint a tanár és tanítvány viszonya. Timár könyvei mellett egészen az iskolának élt. Bár sohasem ereszkedett nagyobb bizalmasságba tanítványaival, azok mindig rajongással tekintettek reá."
Babits Mihály Tímár tanár úrról szóló írása is bizonyítja, hogy a tanári hivatás egyik legmagasabb rendű érdeme a tudás átadásán túl a személyiség kialakításának irányítása.
A tanárnak széleskörű tudása mellett a legfőbb erénye az ítélőképesség fejlesztésének képessége, a kommunikációs és a konfliktuskezelő képesség, legfőbb eszköze saját személyisége, kisugárzása.
A pedagógusmesterség bizonyos elemei tanulhatók, de a pályára való alkalmasság egyes feltételeit nem lehet pusztán tananyagokból elsajátítani. A jó tanár a tanítványok személyiségének alakítója, műveltségének gazdája, érdeklődő, tájékozott ember.
A jó tanár szót ért tanítványaival, intelligens, nyílt gondolkodású, nem képmutató, határozott, céltudatos, magával ragadó, lelkesítő, ugyanakkor következetes, határozott egyéniség és ha kell, szigorú, de az sem árt, ha van humorérzéke. Tanárnak lenni nem foglalkozás, hanem hivatás. Tanárnak rendszerint nem az olcsó meggazdagodás reményében megy valaki.
A jó tanár tudja, amit Galileo Galilei már a 17. században állított:
„A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani." Hozzá tehetjük, az oktatás színvonalát nem feltétlenül emeli a tanárok és a diákok felesleges kvantitatív típusú túlterhelése.
A pedagógia ma már összetett tudomány, amely nem csupán saját gyakorlatát vizsgálva, hanem más tudományok eredményeit is felhasználva fogalmazza meg törvényszerűségeit. Az értelmetlen túlterhelés csak rontja a teljesítőképességet. A múlt, és a jelen tapasztalata, ismerete, valamint a jövő perspektíváinak felmérése szükséges, hiszen a jövendő társadalmi helyzetére kell alapozni a modern oktatást. Ezt a ma iskolájában, a mai társadalom viszonyai között szükséges megtenni, ami több mint nehéz.
Az Óbudai Egyetem, a IX. Európai Uniós Pedagógus Nap ünnepségének szervezője, a magyar felsőoktatás aktív szereplője, minőségi és versenyképes szolgáltatást nyújt a műszaki, az informatikai, a természettudományi, a gazdaságtudományi és a pedagógusképzés területén egyaránt.
Az Óbudai Egyetem a Budapesti Műszaki Főiskola, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Főiskola teljes körű jogutóda.
Az egyetem oktatói a múltban és a jelenben is kiváló munkát végeztek és végeznek az oktatás, a kutatások területén. Hallgatóik nagy számban abszolválják az erős elméleti alapokon nyugvó, gyakorlatközpontú minőségi alapképzés mellett a magas színvonalú, versenyképes mesterképzést is.
A szakmai munka és közösségi élet nemzetek együttműködése révén már átlépte az országhatárokat. Az Óbudai Egyetem különösen nagy hangsúlyt fektet a határon túli magyar nyelvű oktatás támogatására.
Szabadkán az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán mérnöktanár mesterképzés, Székelyudvarhelyen – Budapest testvérvárosában - könnyűipari mérnöki alapképzést folyik, de a közeljövőben kezdődik az oktatás a komáromi Selye János Egyetemen is.
Az Óbudai Egyetem az észak-budai térség legnagyobb felsőoktatási intézménye, fejlesztése Budapest egyik kiemelt érdeke. A Főváros Önkormányzata és az Óbudai Egyetem vezetősége a közeljövőben együttműködési megállapodást köt. A Főváros minden eszközével igyekezni fog elősegíteni az intézmény bővítését, a korábban széttagolt oktatási helyszínek egységesítését. Támogatja a törekvést, aminek eredményeképp belátható időn belül megvalósulhat egy 13 ezer hallgató oktatását és elhelyezését szolgáló, valódi, új egyetemi campus.
Tisztelt Jelenlévők!
A nevelés az egészséges emberi fejlődésre jellemző örök kategória, a társadalom épülésének alapfeltétele.
Ma, a IX. Európai Pedagógus Napon tisztelgünk azok előtt a kiváló pedagógusok előtt, akik sokszor nehéz körülmények között, a megérdemeltnél még mindig szerényebb megbecsülés mellett gyakorolják fontos hivatásukat.
Az állam – és a Főváros vezetésében is tudjuk, hogy Budapest gyarapodása nem képzelhető el az alap- közép- és felsőfokú oktatásban dolgozó tanárok munkája nélkül.
A jövő építésében elengedhetetlen követelmény, hogy a magyar pedagógustársadalom elfoglalja méltó helyét a nemzetünk jövőjét meghatározó legfontosabb tényezők rangsorában. Ehhez szükséges, hogy a tanárok megkapják azt az anyagi, erkölcsi és szakmai elismerést, ami munkájuk fontossága okán megilleti őket.
Az elkövetkező évek kiemelt feladata kell legyen az országban és Budapesten is, hogy a képzett, elismert és elhivatott pedagógusok egy megújulni engedett, a klasszikus értékekre épülő, magas szintű oktatási rendszerben gyakorolhassák hivatásukat.
Gratulálok az Óbudai Egyetem és a többi színvonalas intézmény eddig elért eredményeihez, sikereket, jó munkát, biztonságot kívánok. Bízom benne, hogy egyre inkább a társadalom Önök iránti megbecsülését lesz módjukban érzékelni.
