Az összefogás szükségességét hangsúlyozta március 15-i beszédében a főpolgármester. Tarlós István szerint a 163 évvel ezelőttihez hasonlóan ma is változásra vár az ország, a kormánynak és a fővárosnak pedig ismét szinte "a semmiből kell teremtenie". Legalább akkora a felelősségünk, mint a lehetőségeink, nem lehet hibázni, rontani - tette hozzá.
Nem látom a kordonokat és az esernyőket - jegyezte meg ünnepi beszéde előtt a főváros 1848-as ünnepi megemlékezésén a Batthyány-örökmécsesnél Tarlós István főpolgármester, derültséget keltve a közönség soraiban. Mint mondta, az új helyszín (a korábbi fővárosi ünnepségeket a Petőfi-szobornál a Március 15. téren tartották) az új idők új üzenetét is hordozza.
163 éve a magyar nemzetet egyöntetű lelkesedés, odaadás jellemezte, az ország változásra vágyott, ami a jövő építésének várva várt megalapozásáról szólt. Az áprilisi törvények fordulópontot jelentettek, megalapozták a polgári fejlődést, a Nyugathoz való felzárkózást, az első, népképviseleti országgyűlési választásokat.
A főpolgármester elmondott egy anekdotát, amely szerint a Bach-korszakban egy előkelő német azt kérdezte Deák Ferenctől, lehetetlennek tartja-e, hogy Magyarország elnémetesedjen. Deák erre azt felelte: lehetetlenség éppen nincs benne, mire jött a kérdés, "akkor miért nem adják meg magukat?" Deák erre visszakérdezett: "Uram, ha az orvos azt mondaná, elélhetne még egy darabig, de meghalhat ma is, mit tenne?" "Élnék, ameddig lehet" - jött a válasz, mire Deák azt mondta, "no hát megpróbáljuk mint magyarnak élni, amíg lehet."
Tarlós István idézte Széchenyit, aki a Batthyány Lajos miniszterelökkel szemben fellépő radikálisoknak azt mondta: "önök azt gondolják, azért vagytok ti miniszterek, hogy teremtsetek, akár a pokolból is, ilyen hirtelen viszont még a pokolból sem lehet. Nekünk csaknem a semmiből kell teremtenünk."
A főpolgármester szerint ma is hasonló a helyzet. 2010 áprilisában és októberében a 163 évvel ezelőttihez hasonlóan lelkes volt az ország és a főváros. Magyarország ismét változásra vár, elvárja a változásokat - hangsúlyozta. Ma elsősorban a féktelenség következményeinek a felszámolása a feladat, alig jutottunk túl a problémák felmérésén, a kormány feladata ma is nehéz, ugyancsak szinte a semmiből kell teremtenie, a fővárosnak is ez a feladata - tette hozzá.
Tarlós István szerint akiktól át kellett venniük a hatalmat, azoktól nem áll távol a cinizmus, a gátlástalanság, a hataloméhség és a szemtelenség. A főpolgármester szerint most leltárt kell készíteni az országtól, nincs idő a "folyton elrontók krónikáit" hallgatni, "akik arról győzködnek, hogy joggal és jól tették, amit elrontottak". Össze kell fognunk, dolgoznunk kell, ha lehet, valamennyiünknek - nyomatékosította.
A főpolgármester szerint 1848 tanulsága az, hogy az az újkori magyar történelem meghatározó eseménye, a nemzeti identitás erős pillére, reformjai a polgári átalakulás motorját jelentették, az akkori, önfeláldozó harcok a nemzeti mitológia részévé váltak. "Ma is folyik fegyvertelen harc az igazságért, a jövőért, ez sem könnyű. Össze kell fogniuk, akik hisznek a közösség erejében, őrzik a magyar identitást, nemcsak a mának élnek, hanem az utánuk jövőkre is gondolnak. Legalább akkora a felelősségünk, mint a lehetőségeink, nem lehet hibázni, rontani, vállalnunk kell a dolgunk, tennünk kell családjainkért, közösségeinkért, falvainkért, városainkért, az egész nemzetért. A március 15-re emlékezésnek ez adhat magasztos értelmet" - zárta beszédét a főpolgármester.
A fővárosi megemlékezésen beszédet mondott Kaltenbach Jenő, az LMP fővárosi frakcióvezetője is. (A főváros tegnapi közleménye szerint a főpolgármester meg akarja szüntetni a fővárosban a pártok közötti ellenségeskedést, ezért a fővárosi megemlékezéseken más-más ellenzéki párt képviselőjét kéri fel ünnepi beszéd megtartására.) Kaltenbach Jenő beszédét azzal kezdte, aligha van a magyarság történetében emlékezetesebb esemény, mint 1848. A forradalom, a szabadságért, a zsarnokság ellen vívott áldozatos küzdelem kitörölhetetlenül beleivódott nemzettudatunkba. Amit akkor a csatamezőn nem sikerült elérni, azt két évtizeddel később kitartással, bölcsességgel a tárgyalóasztalnál sikerült - utalt a kiegyezésre, amellyel megteremtődött a modern magyar nemzet.
Nincs nagyobb rabság, mint a nyomor, amely rombolja az erkölcsöt és a polgári erényt. Tisztelni csak azt a hatalmat lehet, amely nem magát, hanem a nemzetet szolgálja, amely mindenkit megvéd, és senkit sem rekeszt ki. Ne engedjünk a 48-ból - zárta beszédét az LMP frakcióvezetője.
