A Zöldinfrastruktúra füzetek a szakemberek, döntéshozók munkáját és a városlakók tájékoztatását kívánják segíteni. A kiadványok bemutatják a zöldinfrastruktúra fejlesztések komplex eszközrendszerét a hazai és nemzetközi jó gyakorlatok révén. Az általános alapelveken és a jó példákon túl tartalmazzák a megvalósítás különböző lehetőségeit, továbbá ezek műszaki és növényélettani feltételeit, korlátait. A kiadványsorozat a városökológiai alapismeretektől a zöldfelületek ökoszisztéma szolgáltatásán át a csapadékvíz-gazdálkodás ökologikus rendszeréig minden fontosabb tématerületet felölel.
A Zöldinfrastruktúra füzetek sorozat első kiadványát a városi csapadékvíz-elvezetésben kiemelt szerepet betöltő vízáteresztő burkolatokat és azok alkalmazási lehetőségeit mutatja be. A füzet célja, hogy a fővárosi közterület-megújítások során útmutatást nyújtsanak az élhető, fenntartható, közösségi terek létrehozásában.
A füzetsorozat második kiadványa egy alternatív zöldfelületi elem, a zöldhomlokzat tervezéséhez, kivitelezéséhez és fenntartásához nyújt segítséget. A zöldhomlokzatok, zöldfalak alkalmazásának különösen a belvárosban, illetve az intenzíven beépített városrészekben van jelentősége, ahol a sűrűn beépített vagy burkolt felületeken problémát okoz új, kondicionáló zöldfelületek létrehozása. A függőleges növényfalak révén a kedvező ökológiai és esztétikai tulajdonságoknak köszönhetően élhetőbbé, fenntarthatóbbá, zöldebbé tehető a főváros, ami a XXI. század városökológiai törekvéseinek egyik legfőbb követelménye.
A füzetsorozat harmadik kiadványának célja bevezetést nyújtani a városi környezet alakításában résztvevő szereplők (tervezők, döntéshozók és beruházók) számára a fenntartható csapadékvíz-gazdálkodás lehetőségeibe és eszközrendszerébe. A kiadvány bemutatja a csapadékvíz-elvezetés jelenlegi helyzetét és a jogi környezetet, rövid ismertetést nyújt a különböző műszaki megoldásokról, valamint megvalósult projekteken keresztül szemlélteti a gyakorlati alkalmazást.
A füzet az új fatelepítésekről, azok kialakítási követelményeiről, illetve az utca rekonstrukciók lehetőségeiről szól, közművek tekintetében pedig elsősorban a földalatti infrastruktúrát veszi górcső alá. A fásítás és a közművesítés viszonyának vonatkozásában ismerteti azokat a rendszereket, amelyek segítségével egyedi eljárás keretében megvalósítható a közművel sűrűn ellátott területeken is a fatelepítés. Hazai és nemzetközi példákon keresztül bemutatja a téma szempontjából előremutató, precedens értékű fejlesztéseket, melyek mintául szolgálhatnak a városi fásítások számára. A téma e hiánypótló feldolgozása elősegíti a jövőbeli közterületmegújítások során a lehető legtöbb új fa elhelyezését, „városi ligetek” kialakítását a városi életminőség javítása érdekében.
A sűrűn beépített történeti városrészek jellemzően zöldfelületekben szegény területek. A beépített és burkolt felületek magas aránya miatt a városi hősziget főként a nyári hónapokban erős terhelést jelent, ami kihat az ott élők, dolgozók egészségi állapotára is. Ezek a városrészek gyakorlatilag „városi sivatagoknak” is tekinthetők, ami a beállt történeti városszerkezet miatt nehezen módosítható, a zöldítésre felszabadítható területek aránya erősen korlátozott. Ebben a kontextusban a belső udvarok szerepe felértékelődik. A historikus városszövetben ezek a sokszor elhagyatott, alulhasznosított, kihasználatlan társasházi belső udvarok adnak egyedüli lehetőséget a zöldfelületi fejlesztésre, kondicionáló és szabadtéri rekreációs lehetőséget nyújtó zöld terek kialakítására. A füzetsorozat ötödik kiadványa összefoglalja az élhető belső udvarok kialakításának legfontosabb ismérveit és fővárosi tapasztalatait.
Városaink utcáiban és útjai mentén napról napra verseny folyik a helyért, az egymást átfedő funkciók és szükségletek közt. Hatalmas az igény a parkoló és út felületekre, ugyanakkor minden talpalatnyi zöld megóvása közös érdekünk. Különösen igaz ez a sűrűn lakott területeken, a belvárosi területeken, ahol az út menti fák és zöldsávok rendszere jelenti a kondicionáló zöldet.
A fahelyek kialakítása, ami a városi fák élettere, nagyban meghatározza azok jövőjét, hiszen az extrém városi körülmények közt gyökérszinten dől el, hogy mely fa vagy zöldsáv marad életben. Védenie kell a fát a taposástól, tömörödéstől és a mechanikai károktól. Az út menti zöldsávok pedig csak akkor töltik be ökológiai szerepüket, ha különböző városi hatások révén nem válnak tömörödött és kopár földsávokká.
Budapesten egyre szélsőségesebbek lesznek a jövőben a csapadékesemények, gyakoribbak a hosszú szaraz időszakok és párhuzamosan az extrém csapadék hozamok is. A talajvíz es a folyók vízszintjének folyamatos csökkenésével mind víz utánpótlás, mikroklíma javítás szempontjából, mind vízgazdálkodási szempontból egyre nagyobb jelentősége van az alkalmazott csapadékvíz-visszatartási megoldásoknak. Egy komplex, szürke és kék-zöld infrastruktúra elemeket tudatosan kombináló tervezési eljárás akár időszakos tározási kapacitások és szikkasztási lehetőségek kialakításával már érzékelhető vízgazdálkodási hatást is ki tud fejteni. Ez az átfogó tervezési megközelítés az úgynevezett „szivacsváros” koncepció.
A zöldfelület-gazdálkodás látványos fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben Magyarországon és a világ szinte valamennyi részén. A klímaváltozás és az ökológiai krízis a szakmánk felé irányította a társadalom figyelmét. A városi zöldinfrastruktúra iránti igény évről-évre nő, miközben a szemlélet és a technológia változik. A zöldtetők és zöldhomlokzatok a modern, klímaváltozáskori városépítészet legfontosabb és leglátványosabb technológiái közé tartoznak. Élő és élettelen építőanyagok hibrid rendszerei, az építészet és tájépítészet közös produktumai. Évezredek óta fel-feltűnnek különböző kultúrákban, de tömeges, gyors elterjedésük elsősorban az
elmúlt fél évszázad technológiai fejlődésének köszönhető.
PDF, 26 MB
PDF, 23 MB
PDF, 14 MB
PDF, 20 MB
PDF, 19 MB
PDF, 32 MB
