Tervezőknek

A Zöldinfrastruktúra füzetek sorozat első kiadványát a városi csapadékvíz-elvezetésben kiemelt szerepet betöltő vízáteresztő burkolatokat és azok alkalmazási lehetőségeit mutatja be. A füzet célja, hogy a fővárosi közterület-megújítások során útmutatást nyújtsanak az élhető, fenntartható, közösségi terek létrehozásában.

A füzetsorozat második kiadványa egy alternatív zöldfelületi elem, a zöldhomlokzat tervezéséhez, kivitelezéséhez és fenntartásához nyújt segítséget. A zöldhomlokzatok, zöldfalak alkalmazásának különösen a belvárosban, illetve az intenzíven beépített városrészekben van jelentősége, ahol a sűrűn beépített vagy burkolt felületeken problémát okoz új, kondicionáló zöldfelületek létrehozása. A függőleges növényfalak révén a kedvező ökológiai és esztétikai tulajdonságoknak köszönhetően élhetőbbé, fenntarthatóbbá, zöldebbé tehető a főváros, ami a XXI. század városökológiai törekvéseinek egyik legfőbb követelménye.

A füzetsorozat harmadik kiadványának célja bevezetést nyújtani a városi környezet alakításában résztvevő szereplők (tervezők, döntéshozók és beruházók) számára a fenntartható csapadékvíz-gazdálkodás lehetőségeibe és eszközrendszerébe. A kiadvány bemutatja a csapadékvíz-elvezetés jelenlegi helyzetét és a jogi környezetet, rövid ismertetést nyújt a különböző műszaki megoldásokról, valamint megvalósult projekteken keresztül szemlélteti a gyakorlati alkalmazást.

A füzet az új fatelepítésekről, azok kialakítási követelményeiről, illetve az utca rekonstrukciók lehetőségeiről szól, közművek tekintetében pedig elsősorban a földalatti infrastruktúrát veszi górcső alá. A fásítás és a közművesítés viszonyának vonatkozásában ismerteti azokat a rendszereket, amelyek segítségével egyedi eljárás keretében megvalósítható a közművel sűrűn ellátott területeken is a fatelepítés. Hazai és nemzetközi példákon keresztül bemutatja a téma szempontjából előremutató, precedens értékű fejlesztéseket, melyek mintául szolgálhatnak a városi fásítások számára. A téma e hiánypótló feldolgozása elősegíti a jövőbeli közterületmegújítások során a lehető legtöbb új fa elhelyezését, „városi ligetek” kialakítását a városi életminőség javítása érdekében.

A sűrűn beépített történeti városrészek jellemzően zöldfelületekben szegény területek. A beépített és burkolt felületek magas aránya miatt a városi hősziget főként a nyári hónapokban erős terhelést jelent, ami kihat az ott élők, dolgozók egészségi állapotára is. Ezek a városrészek gyakorlatilag „városi sivatagoknak” is tekinthetők, ami a beállt történeti városszerkezet miatt nehezen módosítható, a zöldítésre felszabadítható területek aránya erősen korlátozott. Ebben a kontextusban a belső udvarok szerepe felértékelődik. A historikus városszövetben ezek a sokszor elhagyatott, alulhasznosított, kihasználatlan társasházi belső udvarok adnak egyedüli lehetőséget a zöldfelületi fejlesztésre, kondicionáló és szabadtéri rekreációs lehetőséget nyújtó zöld terek kialakítására. A füzetsorozat ötödik kiadványa összefoglalja az élhető belső udvarok kialakításának legfontosabb ismérveit és fővárosi tapasztalatait.

Városaink utcáiban és útjai mentén napról napra verseny folyik a helyért, az egymást átfedő funkciók és szükségletek közt. Hatalmas az igény a parkoló és út felületekre, ugyanakkor minden talpalatnyi zöld megóvása közös érdekünk. Különösen igaz ez a sűrűn lakott területeken, a belvárosi területeken, ahol az út menti fák és zöldsávok rendszere jelenti a kondicionáló zöldet.

A fahelyek kialakítása, ami a városi fák élettere, nagyban meghatározza azok jövőjét, hiszen az extrém városi körülmények közt gyökérszinten dől el, hogy mely fa vagy zöldsáv marad életben. Védenie kell a fát a taposástól, tömörödéstől és a mechanikai károktól. Az út menti zöldsávok pedig csak akkor töltik be ökológiai szerepüket, ha külö​nböző városi hatások révén nem válnak tömörödött és kopár földsávokká.