

Az, hogy a hőségnapok száma folyamatosan emelkedik, hogy vagy hosszan tartó szárazsággal, vagy hirtelen érkező árvizekkel kell megküzdeni eztán folyamatosan. Kihat ez a mezőgazdaságra és a lakhatásra, a közlekedésre, az egészségünkre és a szociális helyzetünkre, de még a klímaváltozás miatt erősödő migrációra is. Mindenre.
Ha van bármi haszna a látványnak, amit a Duna, a Velencei tó, a Balaton, a folyók és patakok, a szántók és a parkok, a sűrűn beépített területek utcái 2026 nyarán nyújtottak, az az, hogy talán végre mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ez nem csak tudományos előrejelzés, nem riogatás, nem hiszti. Ez az életünk. És ha ez lesz az új norma, nem maradhat érvényben egyetlen régi dogma sem.
A szüntelen alkalmazkodás, az ország és a klímaváltozásnak különösen kitett Budapest ellenállóképességének megerősítése nem egy feladat a sok közül, hanem „A” feladat. Feladata a kormánynak, feladata a nemzet fővárosának, az összes magyar településnek és feladata minden magyarnak. Feltéve, hogy jobban szeretjük a hazánkat, a ránk bízott tájat, a gyermekeinket, a jövő generációkat, mint az életünk minden megszokott kis darabját.
Hiszem, hogy a zöld politika nem egy ideológia a sok közül. Hanem az egyetlen érvényes válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehet jó életünk ebben a városban, ebben a hazában, ezen a bolygón. Hogy legyen tiszta víz, amit ihatunk. Tiszta levegő, amit beszippantunk. Egészséges élelmiszer, amit megeszünk. Árnyék, ami megvéd a perzselő naptól, otthon, ami megvéd a hidegtől. És hogy ezekből jusson mindenkinek. Akik a zöldpolitikát támadják, mégis mit szeretnének helyette látni? Az aszály sárgáját? A hőtérkép izzó vörösét? A beton szürkeségét?

Budapest másfél évtizedig ellenállt a jövőt felélő politikának, hogy javítsa ellenállóképességét valami sokkal nagyobb erővel, a klímaváltozással szemben. Csodálatos adottság, hogy van vizünk. Nem csak a Duna, hanem a Duna kavicságyában meghúzódó láthatatlan Duna is, amely még aszályos időkben is el tudta látni a várost vízzel. Igyekeztünk jól bánni ezzel a ránk bízott értékkel. Felújítottuk a kútjainkat és a működéséhez szükséges energia harmadát is maga a vízművek állítja elő. Azt is kevés világváros mondhatja el magáról, hogy a területének kétharmada zöldterület. Ökológiai fordulattal tettük ellenállóbbá ezeket, elültettünk 50 ezer fát, az Andrássy úton őshonos macskamenta virágzik műfű helyett. És Budapesté a világ egyik legjobb közösségi közlekedési rendszere.
Minden esélyünk megvan arra, hogy Budapest élhető maradjon a klímaváltozás globális hatásai ellenére is. A végre hazaérkező Európai Uniós források okos felhasználása az ellenállóképességünk erősítését fogja szolgálni.
De az új klímában való megmaradáshoz az is kell, hogy mi városlakók, ne váljunk a dogmáink rabjává. Hogy amikor van választásunk, - és sokaknak a legtöbb esetben igenis van választása-, akkor ne feltétlenül azt válasszuk, amit megszoktunk, hanem azt, ami helyes, ami a jobb, a teljesebb életet és az utánunk jövő generációk életesélyeit szolgálja."
Változó éghajlat, változó kihívások. A következő évtizedekben Budapestnek egyre gyakoribb hőhullámokkal, szélsőségesebb csapadékviszonyokkal és növekvő városi hőterheléssel kell szembenéznie.
A legfrissebb kutatási eredmények bemutatják, hogyan alakulhat át Budapest klímája, mely területek lehetnek a leginkább érintettek, és milyen lépések segíthetik a sikeres alkalmazkodást egy melegebb és kiszámíthatatlanabb jövőhöz.
Budapest első önálló csapadékvíz-gazdálkodási stratégiája arra keresi a választ, miként lehet egyszerre kezelni a gyakoribb szélsőséges csapadékeseményeket, az elöntések kockázatát és a víz helyben tartásának igényét.
Bemutatjuk a legfontosabb célokat, a rendszer jelenlegi kihívásait, valamint azt is, hogy a klímaváltozás milyen új feladatokat jelent Budapest vízgazdálkodása és ivóvízellátásának biztonsága szempontjából.