Két, egymástól független szakmai vizsgálat áll rendelkezésre arról, hogyan változik Budapest éghajlata a század közepére.
Az egyiket az Országos Meteorológiai Szolgálat készítette a LIFE VárosiEső projekt keretében: ez a város területére, körülbelül 1 km-es felbontásban számolta ki, mennyivel nő a hőterhelés és a szélterhelés 2031–2060-ra az 1971–2000 közötti időszakhoz képest¹. A másik a fővárosi csapadékmérő állomások adataira épül, és (új ablakban nyílik meg)15 klímamodellből állít elő 10 perces felbontású csapadékidősorokat, amelyekkel a csatornahálózat és a víztározók méretezése ellenőrizhető². Mindkettő több modellel és több kibocsátási forgatókönyvvel számol, mert egyetlen modellfutásra következtetést építeni nem lehet.
1. A hőség növekedése a legbiztosabb eredmény
Minden felhasznált szimuláció, minden forgatókönyv szerint és a város minden pontján melegedést ad. A század közepére évente 1–3,5 hét többlet hőségriadós nappal és 2–4 hét többlet trópusi éjszakával kell számolni. Ez azt jelenti, hogy a ma még rendkívülinek tekintett hőség rendszeres nyári üzemállapottá válik – a hőségriadó eseménykezelés helyett szezonális üzemeltetési feladat lesz.
A terhelés a városon belül nem egyenletes: a legnagyobb növekedés a pesti oldalon, a legkisebb a Budai-hegyek térségében jelentkezik, a Duna hűtő hatása pedig helyenként kimutatható. A trópusi éjszakák száma a sűrűn beépített V. kerületben kevésbé emelkedik, mint a város többi alacsonyan fekvő részén – de nem azért, mert ott jobb lesz a helyzet, hanem mert a kiindulási szint már ma is nagyon magas. A város legmelegebb magja a jövőben is a belváros marad.
2. Az éves csapadékmennyiség alig változik, az éven belüli eloszlása átrendeződik
Az éves csapadékösszeg a leskálázott állomási idősorok szerint kismértékben növekszik: átlagosan 1%-kal a 2030–2050, és 3–5%-kal a 2050–2070 időtávra. Az évszakos átrendeződés ennél fontosabb: nyáron csökken a csapadék, a többi évszakban növekszik. Ugyanezt jelzik a napi indexek is – a csapadékos napok és a nagyobb (5, 10 és 20 mm feletti) csapadékú napok száma tavasszal, ősszel és télen emelkedik, nyáron viszont csökken. A csapadék tehát éppen abban a periódusban fogy, amikor a hőterhelés és a növényzet vízigénye a legnagyobb.
A száraz időszakok hosszáról a két vizsgálat ellentétes irányt ad, és ezt nyíltan kell kezelni. A leghosszabb csapadékmentes időszak Budapesten ma átlagosan évi 32 nap. A regionális klímamodellek szerint ez a század közepére nem hosszabbodik, a szimulációk többsége rövidülést jelez; az állomási leskálázás szerint viszont minden évszakban növekszik. A kérdés a rendelkezésre álló modellbázisból nem dönthető el, ezért a tervezésben a kedvezőtlenebb, hosszabb száraz időszakokkal számoló változat figyelembevétele indokolt.
A vízhiányt mindkét esetben elsősorban a hőterhelés növekedése hajtja: a magasabb hőmérséklet, a több hőségriadós nap és trópusi éjszaka miatt nő a párolgás és a növényzet vízigénye. A beavatkozási logikát ennek megfelelően a csapadék helyben tartása, a beszivárgás és az árnyékolás–párologtatás oldaláról indokolt felépíteni.
3. A nagy záporok terhelése növekszik – a méretezési alap elmozdul
A 10 mm-t meghaladó csapadékú napok száma minden szimulációban növekszik (ma kb. évi 16 nap, ehhez jön 2–4 nap). A méretezés alapjául szolgáló csapadékmaximum-függvények mind a négy vizsgált budapesti állomásra és mindkét időtávra elkészültek, 1–10 éves visszatérési időre és 10–180 perces csapadékidőtartamokra. A jövőre becsült intenzitások a mai értékek felett vannak, a növekmény pár százaléktól akár közel 100%-ig terjed, és annál nagyobb, minél ritkább az esemény. Egy részletet érdemes tudni: a 2030–2050 időszakra a vizsgálat intenzívebb csapadékokat jelez, mint 2050–2070-re – ez nem a terhelés csökkenése, hanem a forgatókönyvben feltételezett kibocsátás-mérséklés következménye. Mivel a hálózat kapacitáshiánya éppen a gyakori eseményeknél jelentkezik elöntésként, a méretezési csapadék felülvizsgálata nem távlati kérdés, hanem a most futó fejlesztéseket érinti.
4. A szélterhelés is növekszik
A viharos napok éves száma 3–13 nappal emelkedik, a legnagyobb növekedés Dél- és Kelet-Budapesten. Ez a fasorok és zöldfelületek fenntartásában, valamint a légvezetékes hálózati elemek üzembiztonságában jelent többletterhelést.
Sérülékenység
A Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályán elkészült egy távérzékeléses és térinformatikai vizsgálat a budapesti hőszigethatásról¹. Ez az első olyan hazai adatbázis, amely a főváros hőterhelését 30 méteres felbontásban, mért műholdadatokból, tömb szinten mutatja meg – és amely egy első lépésben össze is vetette ezt a sérülékeny lakossági korcsoportok területi elhelyezkedésével. A beavatkozások területi célzásához ez a réteg adja az alapot.
Mit mértek, és mit nem
A vizsgálat a Landsat 8 és 9 műholdak termális szenzoraival 2013 és 2025 között 32 nyári és 4 téli időpontban rögzített felszínhőmérsékletre épül, 30 méteres felbontásban, CORINE felszínborítási adatokkal és nyolc HungaroMet automata állomás mérési idősoraival összevetve. Fontos, hogy ez felszíni hősziget (a háztetők, aszfalt, talaj hőmérséklete), nem léghőmérséklet; a kettő között a vizsgálat egyértelmű összefüggést mutatott, de nem azonosak. A műhold reggel 9:30 körül halad át, tehát a mérések nem a délutáni csúcsot és nem az éjszakai állapotot rögzítik; az itt szereplő értékek tehát nem a megélt legnagyobb terhelést írják le, hanem annak egy jól összehasonlítható reggeli metszetét.
A legfontosabb eredmények
| Eredmény | Érték |
| Legalacsonyabb átlagos felszínhőmérséklet | II. és XII. kerület |
| Legmagasabb átlagos felszínhőmérséklet | VI. és VII. kerület |
| A XII. és a VII. kerület átlagos felszínhőmérsékletének különbsége | 6,8 °C |
| Hősziget-intenzitás a maszkolt referenciaterülethez képest | +0,5…+2,6 °C |
| Pozitív hősziget-hatás kimutatható | a 32 nyári időpont 75%-ában |
| Téli hősziget-hatás | +0,7 °C (kevés mérés alapján) |
| A Duna hűtő hatása / a repülőtér felmelegítő hatása | −6,6 °C / +5,0 °C |
A 6,8 °C-os belső különbség a döntő szám: ez azt jelenti, hogy a fővároson belüli hőterhelés-eltérés nagyobb, mint amit a klímamodellek a század közepére a város egészére előrejeleznek. A hőterhelés csökkentése tehát nem csak éghajlati, hanem városszerkezeti és felszínborítási kérdés – és ebben van fővárosi kompetencia.
Ez a negyven év alatt mért változás nem modellezett előrejelzés, hanem megfigyelés – és a mértéke nagyobb, mint a klímamodellek középtávú növekményei. A térbeli mintázata pedig arra utal, hogy a felmelegedés nagy részét helyben, beépítéssel és felszínborítás-változással állítottuk elő.
A sérülékenységi metszet
A vizsgálat a felszínhőmérsékletet összevetette a sérülékeny korcsoportok területi arányával. Az eredmény kettős térkép, amely a két szempontot egyszerre jeleníti meg – és a legfontosabb üzenete az, hogy a két réteg mintázata nem esik egybe. A budai hegyvidéken magas sérülékenységi értékek jelennek meg alacsony hőterhelés mellett, míg a pesti oldalon szórtan, részben a külső kerületekben találhatók azok a tömbök, amelyek mindkét szempontból a legrosszabb helyzetben vannak. Ha a beavatkozásokat kizárólag a hőtérkép alapján célozzuk, a legveszélyeztetettebb lakosság egy részét kihagyjuk.
Miért érdemes ezt a fejezetet a gazdasági érvekhez is odakötni
A vizsgálat felvet egy olyan következményt, amely eddig nem szerepel a hazai vitában: a hőterhelés ingatlanpiaci hatását. Berlinben az éjszakai hősziget-intenzitás mérhetően csökkenti a lakóingatlanok értékét a legsűrűbben beépített részeken; Olaszországban az extrém forró hónapokban nemcsak az árak, hanem a tranzakciószám is visszaesik; Spanyolországban a tőke és a lakosság elmozdulása a hűvösebb északi régiók felé ott áremelkedést, a forró déli városközpontokban relatív értékvesztést okozott. Ha ezek a mechanizmusok Budapesten is működnek, a hőterhelés csökkentése nem költség, hanem vagyonvédelem – és ez az az érvelés, amely a lakossági és a befektetői oldalt is megszólítja.