A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak is köszönhetjük, hogy Magyarországon egyre többet lehet a gyerekjogokról érdemben beszélni. Releváns workshopokat szerveznek önkormányzatoknak, civileknek, cégeknek, szakmai kurzusokat tartanak óvodáknak és iskoláknak – gyerekek bevonásával. Eddigi kihívásaikról és sikereikről beszélgettünk Stáhly Katával.
Az alapítás óta eltelt 10 évet nézve mi a legnagyobb sikere az alapítványnak?
Szerintem a legnagyobb siker az, hogy ma már egyre több szó esik a gyerekjogokról. Sokszor megkapjuk a kérdést, hogy: „ Még csak 10 éves az alapítvány? Olyan, mintha már nagyon régóta létezne!”. A gyerekjogok népszerűsítése, és az, hogy szakmai alapokon legyen erről szó, kitűzött cél volt az elején, és szerintem sikerült elérni.
A gyerekeket ért bántalmazásokat lehet korosztályokra lebontva vizsgálni valahogy? Hogy melyik korosztályt jellemzően milyen típusú bántalmazás ér?
Mivel ma már ultrahangképekből álló magzatszépségverseny is van, így nem mondhatjuk azt, hogy a legkisebb korosztály nem érintett például az online térben elkövetett visszaélésekkel, vagy bántalmazással kapcsolatban. A nemzetközi és a hazai adatok is azt mutatják, hogy különböző életkorokban más-más típusú bántalmazások a jellemzőek, de Magyarországon csak részlegesen érhetőek el adatok a korosztályonkénti bántalmazási típusokról. Azt sem lehet mondani, hogy mondjuk a szegényebb gyerekekkel több bántalmazás történik., Számszerűen ugyanott vagyunk minden csoportnál, csak más a bántalmazás formája, elkövetése..
Mesélnél a NEMECSEK programról?
A program az intézményi biztonságról szól. Intézmény egy kicsit tágan fogalmazva minden olyan hely, ahol nem otthon van a gyerek: színházban, kórházban, iskolában, bölcsődében, óvodában, sportfoglalkozáson. Ezeken a helyeken mit jelent a biztonság? Ezek az intézmények és szervezetek mit tudnak ezért tenni, egyáltalán mit jelent a közösség biztonsága egy sportegyesületnél? Mást jelent egy bábszínházban, mást egy kórházban, vagy egy iskolában, és mást az online térben. Fontos, hogy közösségként gondolkodjunk mindezeken a helyeken, vagy helyzetekben, mert, így tudunk biztonságot teremteni a gyerekek köré. És persze hozzá kell tennem, hogy a gyerekek biztonsága szorosan összefügg a felnőttekével is.
Ilyenkor fizikai és lelki bántalmazást együtt néztek, vagy ez különválik?
Nem válik külön, ugyanis nincs olyan fizikai bántalmazás, aminek nincs érzelmi bántalmazás része, vagy nincs szexuális bántalmazás, amiben nincs fizikai vagy érzelmi ráhatás, vagy verbális bántalmazás, ezek mindig összemosódnak. Nem a bántalmazás, hanem a megelőzés van a fókuszban – nem csak az esetkezelés, hogy ha valami történt, akkor ki mit csinál, vagy a gyerekek mit tudnak tenni, hanem hogy hogyan lehet ezt megelőzni. Egyébként nagyon sokat lehet tenni. Gondoljunk a bullyingra, ami minden iskolában jelen van, nem csak az online, de az offline térben is. Az iskoláknak sok dolga van a kortárs bántalmazás kérdésével, de ha van szándék, hogy rendszerszinten, intézményként kezdjék megelőzni és kezelni a bullying helyzeteket, akkor abban tudunk segíteni.
Egyébként együttműködőek ezek az intézmények azon felül, hogy jelzik, hogy náluk is vannak ilyen problémák? Visszajeleznek, hogy az általatok ajánlott programokat, ötleteket kipróbálták, és mi hogy működik?
Igen, bár a NEMECSEK program elsősorban egy szemléletváltás, és nem kríziskezelés. Persze van lehetőség konzultációra, vagy esetmegbeszélőre velünk, főleg gyermekvédelmi jelzéssel kapcsolatban szoktak bennünket keresni. De a NEMECSEK program lényege, hogy rendszerszinten, tehát intézményi szinten induljon el változás abban, hogy mit teszünk a bántalmazás eseteinek megelőzéséért, és pontosan hogyan kezelünk eseteket, hogyan vonjuk le utána a következtetéseket, illetve hogy mi mindent kell átgondolni a biztonságos közösség megteremtéséért. Ez a munkaerőfelvétel gyerekvédelmi szempontjai mellett az intézményen belüli jelzés és esetkezelés pontos lépéseit, az átlátható és következetes intézményi működést jelenti. Mi ugyan elsősorban a működésünkben a szakemberekhez szólunk, de azt ösztönözzük, hogy ebben a gondolkodásban a gyerek is benne legyen, mert a legtöbbször a gyerek marad ki azokból az ügyekből, amelyek amúgy róla szólnak, vagy vele történtek. Pedig jó lenne a gyerekekkel együttműködni, mert lehet velük beszélni, sok mindent elmondanak, ha adunk rá lehetőséget, és megfelelően közelítünk hozzájuk. Belátják, ha valami, amit az iskolában csináltak, nem volt oké.
A gyerekjogokról beszélünk. Érzékelhető, hogy mondjuk generációsan az újabb szülők vagy a pedagógusok már nyitottabbak, fogékonyabbak? Vagy látni, hogy az „ én vagyok a felnőtt, engem tisztelni kell, az van, amit én mondok”-tól eljutottak a másik végletig, a „"túlzásba vitt” kötődő nevelésig?
A kötődő nevelés nem lehet túlzás, ez alapvető szüksége minden gyereknek. Az viszont jellemző, hogy ha egy generáció el akar szakadni attól, ahogyan őt nevelték, akkor hajlamos a másik végletbe esni. Én már nem akarom úgy csinálni, mint az én szüleim, és akkor semmit nem csinálok úgy, mindent elutasítok. Ez is egy szélsőség. Ilyenkor az inga átlendül a másik oldalra – és majd egyszer talán megáll középen, de most még nem itt tartunk. A generációs váltás nagyon érzékelhető. Sok szülő ma már bemegy az iskolába, és kiáll a gyerekéért, már nem hagyják, hogy bármi megtörténhessen az iskolában, és szerintem ez alapvetően jó – persze ehhez fontos, hogy a szülők az együttműködést keressék az iskolával, ne a támadás lehetőségét.
Fiatalokkal is dolgoztok együtt. Hozzájuk hogy viszonyulnak mondjuk a pedagógusok?
Ők kiskorú kollégáknak hívják magukat, úgyhogy mi is így hívjuk őket. 13– 18 éves korukig dolgoznak velünk, és előfordul, hogy nálunk maradnak mentornak, majd munkatársnak is. Döbbenetes ezt látni: a gyerekrészvételt. Ha kimondom azt, hogy gyerekrészvétel, ez ma még itthon idegenül cseng, vagy nem tudjuk, hogy mit jelent, de nagyon sok helyen ez már a működés része, hogy a gyerekekkel együtt kell gondolkodni. Mi ezt 10 éve csináljuk, mert amikor eljönnek velünk egy tréninget tartani pedagógusoknak, mondjuk az online biztonság kérdéséről, akkor nyilván a 16 éves tudja a legjobban, hogy mi történik ma a gyerekekkel. Olyankor egyszerűen öröm nézni a tanárokat, hogy kérdeznek tőlük, hogy ezt jól csinálta vagy nem csinálta jól, és beszélgetnek velük, de nekem mindig eszembe jut, hogy dehát ezek a gyerekek az iskolában is ott vannak, nem jobb, vagy rosszabb ez a gyerek, mint az a gyerek, akit ő tanít.! Amikor velük elmegyünk valahová, az mindig nagyon látványos. Nekem könnyű dolgom van, mert engem senki nem kérdez ilyenkor semmiről, mert az az igazán hiteles, amit ők mondanak a saját szavaikkal. Semmit róluk nélkülük! – így szól a mottónk is.
A Fővárosi Civil Díjjal jár 5 millió forint. Ez mit jelentene nektek?
A költségvetésünkben nagyon sokat számítana. Konkrétabban ez három óvoda vagy iskola gyerekvédelmi útmutatójának a kidolgozása, vagy egy éves (egyenként 6 órás) jelzőrendszeri képzésünk költsége a gyerekjogokról, a gyerekbántalmazásról, a digitális gyerekvédelemről, szakembereknek..
Az Év Fővárosi Civil Szervezete díj tíz döntőse közé került 2026-ban a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is. Tevékenységükről és az eddigi eredményeikről itt olvashatsz bővebben. Március 1-jéig tudsz rájuk szavazni itt.
Web: hintalovon.hu
És akkor zárásként négy gyors kérdés, amit mindenkinek feltettünk, azaz a CIVIL GYORS:
Azért szavazzanak rátok a budapestiek, mert…:
Minden ilyen ismertség fontos ahhoz, hogy még többet tudjunk tenni!
Civilnek lenni mindenekelőtt azt jelenti…:
Érdemi, valós segítség, szabadság, rugalmasság, gyerekközpontú gondolkodás és tevékenység.
A 2025-ös évetek egyetlen szóban:
Turbulencia, nagyon sűrű.
A legemlékezetesebb visszajelzés, amit valaha kaptatok:
Egy szexuálisan bántalmazott kislány anyukája mondta, hogy: „“Köszönöm, hogy legalább ti meghallgattatok, ezt máshol nem kaptam meg.”