A Motiváció Alapítvány 35 éve segíti a legváltozatosabb módokon a megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal vagy egészségkárosodással élő embereket. A minél önállóbb, minél függetlenebb életvitelben, a munkakeresésben, az eredményes beilleszkedésben, a közlekedésben vagy a jogi érdekérvényesítésben. Győrik Kingával, a fejlesztési részleg munkatársával beszélgettünk.
Sokféle szolgáltatást kínáltok, segítitek a munkaerőpiaci elhelyezkedést, van akadálymentes közlekedést és környezetet támogató programotok, foglalkoztok jogi tanácsadással, támogatással. Melyik területen tudtok a legdinamikusabban fejlődni, és hol a legküzdelmesebbek a sikerek?
A támogató szolgálat 1993 óta folyamatosan nyújt szolgáltatást Budapest területén súlyosan fogyatékos embereknek. Igény mindig van a szolgáltatásra, mert sok a fogyatékossággal élő ember, aki segítségre szorul. Ezek az emberek az otthonukban kapnak tőlünk segítséget, ami az állapotuktól és a szociális helyzetüktől függő. A jogsegélyszolgálat is folyamatosan látja el a megváltozott munkaképességű/fogyatékos személyeket, hiszen nagyon sok jogi akadályba ütköznek az ügyfeleink a munkavállalás területén. A munkaközvetítő irodánk is teljes kapacitással látja el a feladatait. Sokan szeretnének az állapotukhoz igazodó tevékenységet végezni akár nyílt munkaerőpiacon, akár védett munkahelyen. Az akadálymentesítéssel kapcsolatban azonban úgy érezzük, mintha megállt volna az idő. Nem látjuk a vállalatok, cégek igényeit arra vonatkozólag, hogy szeretnének megfelelni az akadálymentesítés bármilyen formájának is, a magánszemélyek részéről pedig igény ugyan van, de forrás hiányában nem tudják az otthonukban az akadálymentesítést elvégeztetni. Mi sajnos jelenleg nem tudunk új munkatársakat felvenni forráshiány miatt, de nagy örömmel fogadnánk, ha fiatalok jelentkeznének hozzánk önkéntesként, mert a munkatársaink legtöbben már elmúltak 50 évesek. Pedig az utánpótlás, a fiatalítás nagyon fontos lenne!
Titeket jellemzően hogyan találnak meg az érintettek? Ajánlanak az egészségügyi intézményekben dolgozók vagy a szociális segítők?
Elsősorban a Támogató Szolgálatunk van kapcsolatban egészségügyi intézményekkel és azon belül is elsősorban a rehabilitációt nyújtó szolgáltatókkal. A szociális területen széleskörű kapcsolataink vannak a támogató szolgálatokkal, akár budapesti, akár vidéki szervezetről van szó. Igen, van, hogy ajánlanak bennünket, sokan ismernek már, de a fogyatékos személyek is továbbítják egymásnak a hasznos információkat, megtalálnak minket a közösségi oldalakon, találkozhatnak velünk az állásbörzéinken is. Forprofit, multinacionális cégekkel is kapcsolatban vagyunk, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt, amelyek rendszeresen keresnek megváltozott munkaképességű dolgozókat. A kerületi családsegítő központokkal is nagyon jó az együttműködésünk. Sokszor szerepeltünk az Esély című riportműsorban, onnan szintén ismerhetnek bennünket. Emellett igyekszünk minél több iskolába eljutni, és érzékenyítő foglalkozásokat tartani, ha mód van rá, akár óvodákba is elmegyünk. Ez Budapesten ingyenesen elérhető szolgáltatás.
Miről szól egy-egy ilyen érzékenyítő találkozó?
Viszünk az oktatási intézményekbe eszközöket, például építünk akadálypályát, kipróbálhatják, milyen kerekesszékkel haladni, vagy bekötött szemmel kell tárgyakat felismerniük, kirakniuk. Ilyenkor a gyerekek rengeteget kérdeznek, nagyon érdekli őket, hogy például egy vak ember honnan tudja, hogy nem tölti-e túl a vizet a pohárban. Egy-egy ilyen alkalommal megnyílnak ők is, elmondják, hogy otthon a nagypapának sincs lába, mert cukorbetegség miatt levágták, és közelről ismernek ilyen élethelyzeteket. De olyan is volt, hogy mi vettük észre a hallássérülést egy gyereknél, mert az egyik hangfelismerős feladatot nem tudta megcsinálni. A szülő sem figyelt fel rá addig, nem tudott róla, hogy gond lenne.
A tevékenységetek egyik legfontosabb célja, hogy azokat az embereket, akik fogyatékossággal, egészségkárosodással élnek, az önálló életvitelben és a társadalmi részvétel erősítésében minél inkább támogassátok. Hogy látod, mennyire ment át ennek az üzenete a társadalom felé? Mekkora szükség van még szemléletformálásra e téren?
Mi kiemelten figyelünk az alapítványnál arra, hogy ne csak a munkaadókat, de a munkavállalóinkat is megfelelően felkészítsük. Fontos, hogy tisztában legyenek vele, milyen elvárásokat fogalmaznak meg velük szemben, mit és hogyan kell teljesíteniük. Hiszen vannak bizonyos dolgok, amelyekben segítségre szorulnak, de ettől még ugyanúgy el kell látniuk egy munkakört, mint bárki másnak. A társadalom nyitottsága nagyon változó. A szülői hozzáálláson és mintaadáson sok múlik. Én például, ahogy láthatod is, így születtem, hiányzik a bal kézfejem. Amikor a gyerekem óvodás volt, és vittem reggelente, az egyik kisfiú kiszúrta, és minden reggel kiszaladt hozzám, megkérdezte, hogy kinőtt-e már a kezem. Ezt játszottuk hetekig. Az én fiamat ez már nem érdekelte, megszokta. Aztán egyszer, amikor a másik kisfiú megint kijött, mondtam neki, hogy semmi baj, amint kinő a kezem, ő lesz az első, akinek szólni fogok. Megnyugodott, és onnantól fogva nem kérdezte. De hagyták a szülők, hogy hadd jöjjenek oda hozzám a gyerekek, és hadd kérdezzenek. Bármit. Sokat számít, hogy kinek milyen tapasztalata volt egy-egy fogyatékossággal élő emberrel. Hogy mennyire rémülnek meg ettől, vagy mennyire tudják természetesen kezelni a helyzetet.
A tudásmegosztás, a szemléletformálás fontos része a munkátoknak.
Abszolút. Nemcsak fiataloknak tartunk érzékenyítést, hanem cégek is kérnek tőlünk ilyen képzést, ha megváltozott munkaképességű embert szeretnének alkalmazni. Kérik, hogy készítsük fel a vezetőséget és a dolgozókat arra, hogy például látássérült ember fog náluk elhelyezkedni, mire kell figyelni, hogyan kezeljenek egy-egy helyzetet. A pedagógusok számára kialakított program rövid idő alatt átfogó ismeretet ad a fogyatékossággal élő emberek helyzetéről és gyakorlati élményt, tapasztalatot biztosít a tréningen résztvevőknek. Tapasztalati szakértőktől ismerhetik meg, hogy milyen eszközökkel tudják támogatni a fogyatékossággal élő gyermeket, és ha az iskolába vagy az osztályába fogyatékossággal élő gyermek kerül, hogyan segíthetik abban, hogy a közösség egyenrangú tagja legyen. Van óvodai és iskolai programunk, ezek során elősegítjük a hatékonyabb együttműködést és a megértőbb bánásmód kialakítását.
Milyenek a tapasztalataitok? Mennyire nyitott és rugalmas a hazai munkaerőpiac?
Vegyes, de vannak nagyon jó tapasztalatok, például az egyik szállodalánccal már nyolc éve tartjuk a kapcsolatot, nagyon jó viszonyunk van velük, mi támogatjuk őket, ők meg minket abban, hogy állásbörzéket tudunk csinálni. De más cégek is nyitottak, együttműködőek. Nem találja meg mindenhol mindenki a számítását, de ez azoknál sem ritka, akik nem megváltozott munkaképességűek. Az ügyfeleinket számos módon segítjük, például önéletrajzot írni, de akár abban is, hogy utánkövetjük a pályájukat, egyeztetünk az érintettekkel, a munkaadókkal, elmondja mindenki a tapasztalatát, megfogalmazza az észrevételeit, az igényeit. Ha bárkinek bármilyen frusztrációja van, ott vagyunk, segítünk átbeszélni, megoldani egy-egy problémát. Az sem ritka, hogy egy-egy iroda szeretne alkalmazni megváltozott munkaképességű dolgozót, aztán kimegyünk felmérni a helyszínt, de sajnos nem akadálymentes a helyszín. Ha kérik, ilyenkor teszünk ajánlásokat. Az elmúlt tíz évben a gazdasági növekedéssel összefüggésben a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rátája növekedett. Ennek köszönhetően egyre több egészségkárosodással élő ember képes értékteremtő munkát végezni és tud jövedelemből élni. A jelenlegi, „munkaerőhiányos” helyzetben különösen fontos lenne a megváltozott munkaképességű emberek nagymértékű bevonása a munkaerőpiacra. Állami szerepvállalással pedig nagyot léphetne a piac az egyensúlyi állapot irányába: például a munkáltatók és munkavállalók edukációjával a lehetőségekről, a munkavállalási folyamat menetéről, vagy jelentősebb adókedvezmények, előnyök biztosításával a cégek számára.
A Budapest Útikalauz című kiadványotokban közzéteszitek, melyek azok a helyek, ahol az akadálymentes közlekedés már biztosított. Nehéz és érzékeny téma, forrásigényes, ugyanakkor elengedhetetlenül fontos fejlesztésekről van szó. Hogy állunk ebben?
Mindig fontos kiemelni, hogy nemcsak a fogyatékossággal élőkről van szó, nemcsak a kerekesszékkel közlekedőkről, hanem az idősekről, a babakocsival közlekedőkről, a kismamákról, a gyerekekről… Nagyon sok emberről. Pozitív és üdvözlendő lépéseket is látni, ez kétségtelen. Már az is hatalmas dolog, hogy sok közterületet akadálymentesítettek a fővárosban: gyalogátkelőket, fonódó villamosokat, metrómegállókat. Sok épület akadálymentesítése azonban csak részben történt meg. Az egy dolog, ha egyáltalán van rámpa, és be tudsz menni egy intézménybe. Ha azonban bejutottál, ott van még 15 lépcső, vagy nincs például akadálymentes mosdó. De olyan helyen is jártam nemrég, ahol éppen volt, csak nem volt benne semmi megfelelően kialakítva ahhoz, hogy használni tudja egy kerekesszékes személy. Fontos lett volna a kialakításkor a megfelelő szervezetek, szakemberek, tapasztalati szakértők véleményét kikérni. De viszonyításképpen: Spanyolországhoz képest például, ahol nyáron eltöltöttem két hetet, gyerekcipőben járunk. A saját véleményem, hogy az óvodák, az iskolák jellemzően nem akadálymentesek, így a fiatalok, a gyerekek már nagyon korán kiszorulnak az óvodai, iskolai integrált nevelésből.
Van tervetek arra, mire fordítanátok a díjjal járó ötmillió forintot, ha ti nyernétek?
Belső felújítására, az irodai bútorok lecserélésére. Sajnos erre nincs lehetőségünk pályázati úton forrást szerezni. A számítástechnikai hálózatunkat is meg kellene újítanunk, legfőképpen egy új szerverre lenne szükségünk.
Az Év Fővárosi Civil Szervezete díj tíz döntőse közé került 2026-ban a Motiváció Alapítvány is. A szervezet tevékenységéről és eddigi eredményeiről itt olvashatsz bővebben. Március 1-jéig tudsz rájuk szavazni itt.
Web: motivacio.hu
És akkor zárásként négy gyors kérdés, amit mindenkinek feltettünk, azaz a CIVIL GYORS:
Azért szavazzanak rátok a budapestiek…:
Mert már 35 éve hitelesen tesszük a dolgunkat a fogyatékos/megváltozott emberek érdekeit figyelembe véve.
Civilnek lenni mindenekelőtt azt jelenti…:
Soha ne elégedj meg azzal, amit az adott hatalom elégségesnek ítél meg az állampolgárai jóllétével kapcsolatban! Képviseld azokat, akik nem képesek önmagukért kiállni!
A 2025-ös évetek egyetlen szóban:
Küzdelmes.
A legemlékezetesebb visszajelzés, amelyet valaha kaptatok:
„Ha nem kaptam volna segítséget Önöktől, soha nem tudtam volna talpra állni!”