A DemNet a rendszerváltás utáni években azzal a misszióval alakult, hogy segítse a demokratikus átmenetet, és a társadalom különböző csoportjai hatékonyabban tudjanak együttműködni azért, hogy egy igazságosabb és fenntarthatóbb világban éljünk. Az elmúlt 30 évről, az ország első női közösségi gyűléseiről és a hazai vitakultúráról beszélgettünk Bördős Évával, Sebestyén Diával, Szigeti Flórával és Zsargó Szilviával.
Idén 30 éve alapították a szervezetet, ennyi idő alatt mi mindenben változtatok?
Bördös Éva: Az értékeink ugyanazok 1996 óta. Természetesen az, hogy mivel foglalkoztunk és milyen tevékenységeink és projektjeink vannak, változtak az idők során, viszont ugyanazon értékek mentén, ugyanazokat a célokat és missziót szem előtt tartva valósítottuk meg ezeket a projekteket. A kezdetektől fogva az volt a DemNet a célja, hogy a rendszerváltás utáni években segítse a demokratikus átmenetet, illetve azt, hogy a polgárok, a különféle civil csoportosulások, a döntéshozók, a cégek, az államigazgatás szervei minél hatékonyabban tudjanak együttműködni azért, hogy egy igazságosabb és fenntarthatóbb és demokratikusabb világban éljünk. Az utóbbi 8-9 évben kezdett el a DemNet leginkább a társadalmi párbeszéd új típusú eszközeivel foglalkozni – úttörők vagyunk Magyarországon ezeknek az úgynevezett demokratikus innovációknak, az új típusú társadalmi párbeszéd eszközeinek a meghonosításával.
A II. és a VI. kerületben is tevékenyen részt vettetek Magyarország első női közösségi gyűléseinek megszervezésében is. Miért?
Bördös Éva: Érezzük, hogy a társadalmi párbeszéd a közös ügyeinkről nem működik jól, szakad szét a társadalom, a döntéshozók és az emberek között egyre mélyül a szakadék, és ez egy globális jelenség. Erre a globális jelenségre kerestek az elmúlt 20 évben választ döntéshozók, aktivisták, civil szervezetek, akadémikusok, és így finomodott nemzetközi színtéren a közösségi gyűlésnek a módszertana. A régióban és az országban is a DemNet az elsők között volt, aki ezt alkalmazta. Maga a módszer a párbeszédre épül, és egy picit komplexebb és jobban is működik, mint a hagyományos konvencionális konzultációs eszközök, mint pl. a lakossági fórum vagy egy közmeghallgatás, amiről tudjuk, hogy sokszor káoszba fullad, illetve gyakran a leghangosabbak vesznek rajta csak részt. A módszertan különlegessége, hogy változatos hátterű embereket hoz össze egy közös munkafolyamatba. A szakértők és szervezetek mellett a résztvevőket sorsolással, véletlenszerűen választják ki, akik egy facilitált folyamat keretében dolgoznak együtt.
Zsargó Szilvia: A kiválasztási folyamat reprezentatív, például a II. kerületben a lokáció, a kor, a gyerekek száma és a végzettség volt a 4 faktor, így nem csak a mindig ráérő 20-50 ember jöhetett el. Vezető facilitátorként röviden úgy szoktam megfogalmazni a munkámat, hogy segítek az embereknek abban, hogy ne csupán beszélgessenek, hanem valóban eljussanak A-ból B-be. A gyűlések ötnapos folyamatok voltak, az első fele a tudásátadásról szólt, a második pedig az ötletelésről. Specifikusan női gyűlésként az volt a tapasztalat, hogy a résztvevők könnyebben kezdeményeztek párbeszédet, és jellemzően megoldásorientáltabbak voltak. A folyamat során kevésbé alakultak ki ego harcok. Egy biztonságos teret szerettünk volna létrehozni, mert a két polgármestertől, és egyébként más döntéshozóktól is halljuk, hogy nehezebb a nőket megszólítani, és a nők jellemzően nem is vesznek részt az őket érintő folyamatokban olyan arányban, mint amilyen arányban a társadalom képviseltetve vannak.
Szigeti Flóra: Én korábban önkormányzati képviselő voltam az V. kerületben, és most kapcsolódtam be DemNet munkájába ebben a két kerületi közösségi gyűlésben. A politikai életben kirívó, hogy nagyon kevés a nő, egyrészt mint politikus, másrészt több kutatás is arról szól, hogy a nőket kevésbé szólítja meg a politika, kevésbé foglalkoznak vele - a politika szó alatt a közügyeket értem. És úgy látom, hogy a közösségi gyűlések segítettek abban, hogy a nők közelebb kerüljenek ehhez a világhoz, és motivációt kapjanak a további közéleti részvételhez.
Sebestyén Dia: A DemNetnél operatív háttérmunkával foglalkozom, és a kezdetektől az a feladatom, hogy személyes kapcsolatot alakítsak ki az emberekkel a közösségi gyűlések során. Az első benyomásom szinte mindig az, hogy meglepődnek, örülnek és izgatottá válnak, amikor rájuk esik a sorsolás. Végigkísérem az egész folyamatot az elejétől a végéig: látom, hogyan szövődnek barátságok, hogyan formálódnak közösségek. Nagyon megható ez az egész, különösen amikor valaki azt írja vissza, hogy először el sem akarja hinni, hogy itt valóban számít a véleménye.
A közösségi gyűlés kerületi méreten túl is tud működni?
Bördős Éva: Igen, akár országos szinten is elképzelhető, például Franciaországban, ahol a klímakrízisre adható válaszokról, az életvégi döntésekről és az életvégi gondoskodásról is volt országos szintű közösségi gyűlés, vagy Írországban, ahol az abortuszszabályozás kérdését tárgyalta meg az ír nép a közösségi gyűlés eszközével, de Belgium is emblematikus ország, ahol élen járnak a közösségi gyűlések szervezésében. De tud városi szinten is működni, valójában az első közösségi gyűlés az országban az egy fővárosi szintű budapesti közösségi gyűlés volt 2020-ban. Az nekünk is egy mérföldkő volt, 2017-ben kezdtünk el a közösségi gyűléseknek az elméletével foglalkozni, és rögtön azt gondoltuk, hogy ez egy olyan eszköz, ami tényleg segíthet abban az országnak is, hogy túljussunk a nagyon mély megosztottságon és megoldást tudjunk találni olyan ügyekre is, amelyek egyébként nagyon megosztóak, és amelyekben a döntéshozók adott esetben nehezen lépnek. Pont azért, mert félnek attól, hogy valamelyik oldal majd össztűz alá veszi őket.
Hogy látjátok, a civil díj megnyerése hogyan tudná segíteni a munkátokat?
Szigeti Flóra: Biztos, hogy olyan területekre fordítanánk, amelyek a legtöbb embert segítik abban, hogy részt tudjanak venni a közéletben és ezek egyértelműen a közösségi gyűlések. Azokat kell segíteni, akik nem érzik még magukban az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy részt vegyenek ezeket a mindenkit érintő a folyamatokban, mert nem hiszik el magukról, hogy hozzá tudnak járulni a közös gondolkodáshoz, vagy nincs lehetőségük arra, hogy időt és energiát áldozzanak erre. A nagymamám szokta azt mondani, hogy a közügyek azok olyan dolgok, amikből jó kimaradni. Muszáj, hogy megváltoztassuk ezt a mentalitást – a közügyekben való részvételnek van értelme, mert csak akkor megy előrébb az ország, hogyha mindannyian hozzátesszük a magunkét. Mert csak akkor tudjuk megoldani a dolgokat, hogyha egymást is megértjük, és van egy közös nevező, amit el tudunk fogadni. Közös nevező viszont csak akkor lesz, hogyha van párbeszéd. Párbeszéd viszont csak akkor van, hogyha különféle gondolkodású emberek jönnek össze egy szobába és elkezdenek beszélgetni egymásról, a közös ügyeinkről. A DemNet már 30 éve azon dolgozik, hogy ezeket a törekvéseket megvalósítsa - kiemelt célja, hogy meghonosítsa és támogassa az ilyen típusú folyamatokat Magyarországon.
Zsargó Szilvia: Ez persze nehéz dolog, de azt hiszem, hogy a folyamatok során elég gyorsan leesik mindenkinek, hogy a vita nem egy rossz dolog, hanem a demokrácia lényege. Ma sokszor az a jellemző, hogy ha nem értünk egyet, akkor nem beszélgetünk, akár a családi asztal mellett sem. Szerintünk nagyon fontos az edukáció arról, hogy de, teljesen rendben van nem egyetérteni, és ezek a vitafolyamatok erősítik a társadalmi bizalmat is.
Mire költenétek a díj összegét?
Jelenleg azon dolgozunk, hogy egy olyan Észak-Európában kidolgozott programot hozzunk el Magyarországra, amelynek keretében az abban résztvevők újra ‘bemelegíthetik a demokrácia-izmaikat’, hogy visszataláljunk ahhoz a normális párbeszédkultúrához és azokhoz az együttműködési formákhoz, amelyeket a megosztó közbeszéd gyakran elnyom. A program megvalósításához jelenleg forrásteremtésen dolgozunk, ugyanakkor a hagyományos pályázati mechanizmusok hosszú átfutási ideje és kötött feltételrendszere egy ilyen kísérleti jellegű kezdeményezést nehezen követ. Mi azt érezzük, hogy éppen most van meg az a társadalmi igény és a remény a párbeszéden alapuló közbeszédre, amely mellett a program hatékony és sikeres lehet.
Az Év Fővárosi Civil Szervezete díj tíz döntőse közé került 2026-ban a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is. Tevékenységükről és az eddigi eredményeikről itt olvashatsz bővebben. Március 1-jéig tudsz rájuk szavazni itt.
Web: demnet.hu/
És akkor zárásként négy gyors kérdés, amit mindenkinek feltettünk, azaz a CIVIL GYORS:
Azért szavazzanak rátok a budapestiek, mert…:
Ha úgy érzik, hogy van mondanivalójuk a döntéshozók számára, és szeretnék, hogy meghallgassák őket és beleszólhassanak a közügyekbe, szavazzanak ránk! Mi azon dolgozunk, hogy ehhez működő párbeszéd és együttműködési terek jöjjenek létre - bármilyen szakpolitikai témáról legyen is szó, a környezetvédelemtől kezdve a köztisztaságon át egészen az esélyegyenlőségi kérdésekig.
Civilnek lenni mindenekelőtt azt jelenti…:
Civilnek lenni nem címke, hanem részvétel a közös ügyeink alakításában. Mi ebben segítünk.
A 2025-ös évetek egyetlen szóban:
Nő a párbeszéd - hiszen két női közösségi gyűlést valósítottunk meg 2025-ben Budapesten:)
A legemlékezetesebb visszajelzés, amelyet valaha kaptatok:
Az egyik résztvevő mondta azt, hogy ma Magyarországon egyszerűen nem működnek a párbeszéd terei, és hogy nagyon kevés olyan folyamat van, ami képes annyi embert konstruktívan bevonzani, mint a közösségi gyűlés. A DemNet ezzel a módszertannal olyan emberek hangját hallatja, akik adott esetben szavazni sem mennek el. Ez egy nagyon inspiráló visszajelzés volt számunkra arról, hogy tényleg olyan emberek is eljönnek, akik közéletileg kevésbé aktívak. A legutóbbi női közösségi gyűlésen két egyedülálló anyuka és egy 86 éves, frissen műtött hölgy is ott volt. Mindannyiuk számára sikerült megteremtenünk a részvétel feltételeit, láthatóan meglepte őket, hogy ez megoldható.