A 125 éves, gyönyörű újpesti Városházán mondta el újévi beszédét Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, ami egyben a 75 éve ezen a napon létrejött Nagy-Budapest születésnapi köszöntője is.
Hetvenöt éve lett Budapest része 7 önálló város, Újpest és Csepel, Kispest és Budafok, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc és Rákospalota és 16 község, többek között a teljes mai XVI. és XVII. kerület, Albertfalva, Budatétény, Nagytétény, Békásmegyer, Soroksár: helyek, amelyek számunkra ma már természetes részei a városi közösségnek.
A Törley pezsgő, amivel sokan koccintunk az újévre, Budafokkal lett budapesti. Csepel, a kikötő, a vasmű, ahol ma Bubi biciklik is készülnek. Kispesttel a csodás Wekerle telep és Puskás Öcsi is budapesti lett. Pestszentlőrinccel a repülőtér lett a város része. Újpesttel érkezett a gazdasági innováció, no meg az UTE is. Nem csak ipari, de természeti területekkel is gazdagabb lett a város, olyanokkal, mint a gyönyörű Tétényi fennsík, a Szilas-patak és Merzse-mocsár. Albertfalván a főváros egyik legszebb lakótelepe van, Békásmegyeren a város ásványvize, Pestszenterzsébeten az ország egyetlen sós-jódos gyógyfürdője.
Minden csatlakozó település és azok lakói is hozzátettek Budapesthez. Sőt, valójában nem is csatlakoztak, hanem új Budapestet teremtettek. Egy várost, amelynek egysége - ahogy Ferenc pápa fogalmazott – nem egyformaságot jelent, hanem egyediséget.
Budapest egész történelme az egyesítésről szól. Óbuda, Buda és Pest, majd a további 23 település egyesítéséről, emberek, kultúrák, hitek, remények és esélyek összekapcsolásáról.
A városegyesítés tehát nem csak egy pillanat emlékezete, a városegyesítés nem befejezett múlt, hanem folyamatos jelen. Budapest nem olvasztótégely, hanem egy nagy kirakós. A nagyszerűségét a sokszínűsége adja. Ez a budapestiség lényege, a város DNS-e: a sokszínűség egysége. Ez adja Budapest erejét, ez emeli fel az európai metropoliszok közzé és ez teszi képessé, hogy betöltse a nemzet fővárosának szerepét – mondta köszöntőjében a főpolgármester.
Nagy-Budapest létrejöttén kívül még két fontos évfordulót is ünneplünk 2025-ben. 120 éve született József Attila, idén lenne 75 éves Esterházy Péter. Az ő örökségükbe, ránk hagyott emlékezetükbe kapaszkodhatunk, ha az adott világ varázsainak mérnökeként, a tudatos jövőbe látva keressük a harmóniát. Mert persze azt keressük, a harmóniát az újévben is, és az se árt, ha ezt a jövőt tudatosan tervezve tesszük – mondta el az emlékévek kapcsán Karácsony Gergely.
A szolidaritás, az „aki szegény, az a legszegényebb” felismerése teszi örök budapesti kortárssá József Attilát, és az a bizonyos polgári ethosz, az Európához és annak morális értékeihez való ragaszkodás emeli példává Esterházyt. „Egy város … azért méltó az említésre, mert ott úgy tudunk önmagunkra pillantani, ahogy máshol nem”. Esterházy Péter írta ezt is, igaz, igaz kell legyen Budapestre. Arra a városra, amely ragaszkodik a szolidaritáshoz, és őrzi a polgári értékek maradékát ebben az országban. Ahol nincsenek egyenlők és még egyenlőbbek. Mert itt a méltóság egyenlősége erősebb kell, hogy legyen, mint bármi más. Ahol a másik szabadsága épp olyan fontos, mint a sajátunk. Ahol soha nem lehet a vita tárgya az, hogy ki tartozik a nemzethez, csak az, hogy mi a nemzet érdeke. „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”, mondta az író, de látjuk, ebben az országban már ez is sikerült. Soha nem tapasztalt mélységbe süllyedt a politika vitakultúra, a stílus. A kocsmai szint nem kivétel, hanem stratégia immár. Pedig a történelem megannyi példája kellene, hogy figyelmeztessen bennünket: minden erőszakos tett erőszakos szavakkal kezdődött. A baj tehát nem kicsi. Budapest dolga, hogy ezzel szemben példát mutasson. Példát mutassunk emberségből, példát mutassunk európaiságból. Ebből következően stílusból is – folytatta a főpolgármester ünnepi köszöntőjében.
A beszédben kitért a 2024-ben megalakult új Fővárosi Közgyűlésre is, ahol új politikai szereplők is részei a többségnek. Sokan gondolták, sugallták, sőt, akad, aki fenyegetett is azzal, hogy nem fog működni. Nem lett igazuk.
A városnak van költségvetése, rengeteg fontos döntést hoztunk, kiálltunk Budapest önrendelkezéséért, ha kell - és kell - a kormánnyal szemben is. Hogy vitatkozunk, néha estébe nyúlóan? Igen. Hogy ezt néha szenvedélyesen tesszük? Még szép.
Elszokott ettől ez az ország egy évtizede már, de mégiscsak ez az, amit úgy hívnak: demokrácia. És mi, Budapesten ehhez ragaszkodunk. Átlépünk a politika ma létező, ránk kényszerített határain, mert talán ezzel teszünk a legtöbbet azért, hogy ne csak a városunk, de a hazánk is egy jobb hely legyen – hangsúlyozta Karácsony Gergely.
„Ha a múltra, vagy a jelenre építjük a harmadik évezredet, akkor kudarcot vallunk majd. És a bukás ára: a sötétség.” Eric Hobsbawm, a nagy történész igazsága nyomán a mostanság tobzódó sötétség elől kitérve csak a tudatos jövőbe látva teremthetünk harmóniát, városból otthont.
De vajon látjuk-e előre, milyen lesz Budapest a következő 75 évben? Sok tekintetben igenis látjuk, méghozzá elég pontosan, de a belső határaink átlépése kell hozzá, hogy fel is fogjuk, tudomásul is vegyük, mi következik mindebből. Leginkább annak belátása, hogy a megszokásaink már csapdák, a dogmáink pedig már érvénytelenek.
Mert pontosan tudjuk például, hogy a következő évtizedekben megduplázódnak az extrém hőséggel járó napok Budapesten, háromnegyedével több lesz az extrém csapadékos napok száma is. Az emberek többsége a jövedelmének megengedhetetlenül magas arányát kénytelen lakhatásra fordítani, mert ebben a városban nőttek legnagyobb mértékben az ingatlanárak Európában. És bár a városban sok ezer lakás áll üresen, sokaknak csak álom a megfizethető otthon. Ma a légszennyezés az egyik leggyakoribb halálozási ok a világban. Több százezezer honfitársunkat veszítjük el olyan betegségek miatt, amelyek rendes ellátással megelőzhetők, vagy kezelhetők lennének. Az autóforgalom további mérséklése nélkülözhetetlen feltétele a levegőminőség javításának, miközben a Budapesten autóval megtett utak fele az agglomerációból érkezőktől származik. Évi 17 milliárd liter víz folyik el feleslegesen, miközben egyre több vízre lesz szükségünk. Még mindig több szemetet szedünk össze az utcákról, mint a kukákból. És egyre több jele, bizonyítéka van annak, hogy a megosztásra épülő populizmus által kihasznált szorongások és félelmek, éppen a magányból és a kirekesztettségből, a megrekedtség érzéséből, vagyis a közösségi kötőerő eltűnéséből fakadnak. Mindez arra kötelez bennünket, hogy ami a mi életünkben történik a bolygónkkal, a környezetünkkel, a városainkkal, annak megoldását nem hagyhatjuk a gyerekeinkre. A szűklátókörűséget és azt a „jól van az úgy mentalitást” levetkőzve kell megterveznünk a városnak a következő 75 évét is, úgy, hogy az elkerülhetetlen és megúszhatatlan átalakulás nyomán nemcsak egy ökológiai értelemben fenntartható, hanem egy társadalmilag igazságosabb várost adjunk örökül az utánunk jövőknek.
152 évvel Pest, Buda és Óbuda egyesülése, 75 évvel a Nagy-Budapest létrejötte után tehát a nagyszerű Budapest érdekében új városegyesítésbe kell kezdenünk, ami a közösségekről, a helyi kötődés erősítéséről szól.
Mert ma is épp annyira vagyunk cinkotaiak, újpestiek, lőrinciek, pasarétiek vagy budafokiak, mint amennyire budapestiek. Jól is van ez így, a lokális kötődések erősítése élhetőbbé formálja a várost, ellenállóképessé pedig a közös budapestiségünk, a sokszínűség egységének megőrzése és erősítése teszi. A 75 éve létrejött Nagy Budapestről mondta olyan szépen Bächer Iván: ez a város tele van faluval. A modern urbanizmus ezt ma már úgy mondja: kis távolságok városa, vagy 15 perces város. Ahol minden elérhető szinte sétatávolságban. Az emberek olyan terekben érzik jól magukat, ahol találkozhat a tekintetünk. Egyszerűen így vagyunk összerakva. Ilyenné, még ilyenebbé tenni Budapestet korántsem lehetetlen feladat. Mert az 1950-ben Budapesthez csatolt települések és a régi város külső határszéle közötti területen és azoknak a vonzáskörzetében vannak Budapest aranytartalékai. Ezeket kell közösen belaknunk, a városi életünkhöz csatolnunk – mondta el Karácsony.
Minden esély meglenne arra, hogy új lakóövezeteket alakítsunk ki úgy a városban, hogy azok nem növelnék a zsúfoltságot. Politikai akarat kell hozzá és az, hogy a közérdeket akarjuk szolgálni, ne a magánérdeket kiszolgálni. Ezt Budapest tudja, már csak a kormánynak kellene rájönnie. Ennek a kormánynak, vagy a következőnek. Hogy nem szabad elherdálni, mini Dubajjá tenni, magánbefektetők – sejtjük is, kik – profitjává silányítani Budapest aranytartalékait. Eddig is, ezután is, az újévben is minden erőnkkel küzdeni fogunk a jövőt felélő, a hazát, az otthonunkat kiárusító politikával szemben.
Mert úgy van az, ahogy Ferenc pápa mondta: „A politika a városból, … az együttélés, a jogok garantálása, és a kötelességek tiszteletben tartása iránti kézzelfogható szenvedélyből születik. Kevés olyan város van, ami segíti a gondolkodásunkat erről, mint ahogy Budapest.”
Az együttélés iránti szenvedély kell ahhoz, hogy beleálmodjuk magunkat ennek a városnak a jövőjébe. Ennek a városnak, és valójában egyetlen városnak a jövője sem épülhet sem a mozdulatlanságra, sem az önzésre. Csakis a közösség erejére, az ebben rejlő képességre, az együttélésre és együttműködésre.
Azok a beszélgetések, amelyekben talán nem értünk egyet, de biztosan nem kezeljük egymást ellenségként, segíthetnek abban, hogy sorsunk jobbra forduljon. Ez talán banálisan hangzik, esetleg naivnak is tűnhet. Nem tudom, hogyan fog ez megtörténni, de azt tudom, hogy meg kell történnie. És azon vagyok, 2025-ben is azon leszek, hogy megtörténjen. Mert így lehet, így lesz Budapest városból otthon. Mindannyiunk közös otthona.
Boldog új évet, Magyarország. Boldog új évet, Budapest! – zárta beszédét a főpolgármester.