Október 4-én, pénteken tartotta alakuló ülését az új Fővárosi Közgyűlés, amelyen a főpolgármester és a képviselő-testület harminckét tagja letette hivatali esküjét.
A közgyűlés az elhunyt díszpolgárokra való egyperces csendes megemlékezéssel kezdődött, majd a Himnusz elhangzása után a főpolgármesteri és képviselői eskü nyitotta meg az ülést. A 2024-29-es ciklusra a 33 képviselőből hat frakció alakult meg, ezek az alakulás sorrendjében a Demokratikus Koalíció Szaniszló Sándor vezetésével, a Fidesz Szentkirályi Alexandra vezetésével, a Vitézy Dávid vezette részben LMP-s képviselői csoport Podmaniczky Mozgalom néven, a Tisza Párt Ordas Eszter vezetésével míg a Kétfarkú Kutya Pártét Kovács Gergely vezeti, a Párbeszéd-Zöldek frakciót pedig Béres András. Tüttő Kata független képviselőként folytatja a munkát. Az eskütételt követte a főpolgármester beszéde és az eddig megalakult hat frakció bemutatkozása, majd a közgyűlés napirendi pontjainak vitája. A teljes közgyűlés itt tekinthető meg, az előterjesztések teljes listája pedig az alábbi oldalon érhető el.
Karácsony Gergely főpolgármester nyitóbeszéde:
Tisztelt Közgyűlés, kedves képviselőtársaim,
hölgyeim és uraim,
Kevesen beszéltek olyan szépen és bölcsen Budapestről, ahogyan azt Ferenc pápa tette tavaly, amikor vendégül láthattuk a 150. születésnapját ünneplő Budapesten. Tőle származik az új Fővárosi Közgyűlést megnyitó mondat. Együttélés, jogok garantálása, a kötelességek tiszteletben tartása és az ezekből származó kézelfogható szenvedély. Ha tényleg ebből születik a politika itt Budapesten, ha mi itt mától arra szövetkezünk, hogy tényleg ebből szülessen a politika, legalább Budapesten, akkor szolgáljuk meg a bizalmat, amivel a budapestiek bennünket megtiszteltek, és azt a felelősséget is, ami a megtisztelő bizalommal együtt jár. Felelősségből ugyan eltérő mennyiségben porcióztak közöttünk a budapestiek, de mindannyiunkra róttak. A legtöbbet természetesen rám, amikor a választók többsége a programom végrehajtásával megbízott. Ennek a felhatalmazásnak eleget tenni kötelességem.
Kötelességek tiszteletben tartása: tartsuk tisztában egymás kötelességeit, sőt segítsük egymást kötelességeink teljesítésében. Aztán ott van a polisz másik kulcsszava: az együttélés. „Igenis, meg kell különböztetnünk politikusaink közt azokat, akiknek van érzékük Budapest szeretete iránt, azoktól, akiknek nincs.” Molnár Ferenc, a nagy pesti író beszélt így bő 100 éve, az akkori fővárosi közgyűlésben. Én úgy veszem, hogy ezt a kör alakúra átformált asztalt olyanok ülik körül, akiknek igenis van érzékük Budapest szeretete iránt. Sokfelől, sokféle világlátással, különböző elvekkel és hitekkel érkeztünk ehhez az asztalhoz, és úgy helyes, ha mindannyian ragaszkodunk az elveinkhez és a hitünkhöz, de Budapest szeretete bizonyosan összeköt bennünket, és alap is a közös munkára.
Egy ilyen - mondjuk így - fordulatos választási kampány után, lehetnek közöttünk, és a budapestiek között is sokan, akik örülnek, mások bizonytalanságot, netán keserűséget éreznek.
De nekik is, mindenkinek tudnia kell: Budapesten nem egyik, vagy másik politikai oldal van hatalmon. Budapesten a budapestiek vannak hatalmon. A budapestiek, akik maguk is ezerféleképpen élik a hétköznapjaikat. Ez a város bő 150 éve az egyesítésből született. Budapest történelmi igazsága, hogy a nagyszerűsége a sokszínűségében van. Ahogy szintén Ferenc pápa mondta Budapesten Budapestről: a város egysége nem egyformaságot jelent, hanem egyediséget. Ez a budapestiség lényege, ez Budapest DNS-e: a sokszínűség egysége.
Tudják, kedves képviselőtársaim, a fővárosi levéltárban őriznek egy díszes oklevelet, a városunk 150 éven is túlnyúló történelmének számomra talán legszebb kordokumentumát. Pest városnak úgynevezett polgárlevelét. Az áll benne, hogy az immár polgárrá vált városlakó a város „szabadságaiban, privilégiumaiban, s igazaiban részessé tétetik”.
Úgy hiszem, nekünk mától azon kell dolgoznunk közösen, hogy ezekben nap mint nap részessé tegyük Budapest polgárait, Budapest mai szabadságaiban, jelen idejű jogaiban és létező igazságaiban. Mert ez is a városban született politika sarokköve: a jogok garantálása. Hogy Budapesten mindenkinek szabadságában álljon, hogy a saját sorsa főszereplője lehessen. Jog az egyenlő méltósághoz, az egészséges környezethez, a lakhatáshoz, a kultúrához. Ha garantálni nem is tudjuk ezeket, legalább azt garantáljuk, hogy meg lesz bennünk az a bizonyos kézzelfogható szenvedély, hogy e terem gyönyörű falai között, minden döntésünket az a cél vezérli, hogy Budapest mindannyiunk közös otthona legyen.
Otthon.
A város, amelynek a jövőjét az együttműködés, a jogok és kötelességek iránti kézzelfogható szenvedély határozza meg, egyszerű lakóhelyből otthonná válik. A legjobb, amit Budapesten kívánhatok, hogy városból otthonná váljon minden budapesti szemében. És a legtöbb, amit magunknak kívánhatunk, hogy ennek a jövőnek az alakításában mindannyian megtaláljuk a magunk felelősségét.
Kedves képviselőtársaim,
„A városfejlesztési feladatoknak két nagy ellenségük van: a még korán és a már későn”. Közel 100 évvel ezelőtt, a Hogyan épült Budapest című kötetben még így fogalmaztak. Szerintem ebből az egyik ellenséget már legyűrtük, ennyivel beljebb vagyunk. Túl sokáig volt ez a város a dogmák, a megszokások, a „jól van az úgy” mentalitásnak a csapdájában. Nincs „még korán”. Hogy is lenne? Hiszen ami a mi életünkben történik a bolygónkkal, a környezetünkkel, a városainkkal, annak megoldását nem hagyhatjuk a gyerekeinkre. Dolgunk tehát azzal van, nehogy „már későn” legyen. Az együttélés iránti szenvedély kell ahhoz, hogy beleálmodjuk magunkat ennek a városnak a jövőjébe.
Nem álmodozásról beszélek. Budapestnek kézzelfogható, gyakorlatias politikára van szüksége. De muszáj látnunk, hogy mennyire megváltozott a világ körülöttünk és hogy ez a változás nem fog megállni. Hogy az elmúlt nyár, ami az eddigi legforróbb nyarunk volt, pár évtized múlva lehet, hogy kifejezetten hűvösnek számítana. Hogy válságok sora rángatja a világot és benne Budapestet is és azért muszáj világos jövőképhez lecövekelni a városunkat. Nem nézhetünk csak a lábunk elé, muszáj látnunk a távlatokat is, de persze úgy, hogy közben nem esünk orra a következő lépésnél. Szokták mondani, kedves képviselőtársaim, hogy a kampány a líra, a kormányzás meg a próza. Jó, ha tudják, prózai évek jönnek. Hogy komédia nem lesz, azt megígérhetem. Hogy se dráma, se tragédia ne legyen, az rajtunk múlik. Akárhogy is, a városkormányzás prózai műfaja új hozzáállást igényel mindenkitől ebben a közgyűlésben. Mert mától itt mindenkinek már nem csak arra a kérdésre kell tudni válaszolni, hogy mit és miért. Hanem arra is, hogyan és miből. Éppen ezért azt javaslom, hogy teljesíthetetlen ígéretek helyett a dolgok emberi léptékének helyreállítására koncentráljunk. Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az apró lépések is összeadódnak és Budapest mindannyiunk közös otthona lehet. A városban, amely nem csak lakóhely, de közös otthon is: célunk kell, hogy legyen például, hogy senki ne veszítse az életét közlekedési balesetben. Minden okosan kialakított sebességcsillapítás, zebra, kamera, közelebb vihet ehhez. A városban, amely mindenkié, senkinek nem kell az utcán aludnia. Nem csak a hajléktalan-ellátást kell javítanunk, de még inkább orvosolni valamit a lakhatási válság hatásaiból. A városi levegő nem beteggé, hanem szabaddá tesz minket, ha folytatódik a budapesti levegőminőség elmúlt években mért javulása. Élhetőbb lesz a városunk és mi is egészségesebbek leszünk benne, ha tovább folytatódik a városon belüli sétálás arányának jelentős növekedése. Ha folytatódik a bringás forradalom. Mindannyiunk otthona lesz a város, ha folytatjuk az akadálymentesítést, még több akadálymentes zebrával és villamossal. Ha tovább humanizáljuk és zöldítjük az utcáinak és tereinket. Talán nem dúlja fel az otthonunkat klímaváltozás, ha megépítjük a hiányzó árvízvédelmi szakaszokat, de megfogunk minden csepp esőt, amit csak lehet. Ha folytatjuk a fásítást, az ellenálló zöldfelületek kialakítását. És a lista tovább folytatható. Írja hozzá minden képviselő a magáét.
Az elmúlt években kezdtünk hozzászokni, hogy az életünk a politikáról szól. Itt az ideje, hogy ne az életünk szóljon a politikáról, hanem a politika szóljon az életünkről. És az otthonunkról, a városról, amelynek vagyunk lakói, neve is van: Budapest.
Jó munkát kívánok mindenkinek, köszönöm, hogy meghallgattak.