A 10 millió Fa nevéhez kötődik sok más mellett a legtöbb Miyawaki-minierdő telepítése itthon, a nemzeti faültetés napja és nem utolsósorban a cél: 10 millió ember bevonásával 10 millió fa szakszerű elültetése. Az eddigi sikerekről és a további célokról beszélgettünk Bojár Iván Andrással.
Mire vagy a legbüszkébb a 10 millió Fa elmúlt 5 évéből?
Az elmúlt 5 évben nagyjából 70 ezer fát ültettünk Budapesten. Parkfát, sorfát, és rengeteg csemetét, gyakran a helyi önkormányzatokkal együttműködve, elsősorban a lakosság bevonásával. Ezeknek jelentős része őshonos facsemete volt, amiket gyakran invazív fák helyére, azokat kiváltandó ültettünk. A másik, hogy a FŐKERT megkeresett bennünket egy évvel ezelőtt, hogy szálljunk be egy nagy társadalmi civil mozgásnak megszervezésébe, és ez lett az Önkéntes Vízadás program, amit végül is a 10 millió Fa rakott és fogott össze. Van egy nagyváros, Budapest, van egy városi nagy cég, a FŐKERT, van egy civil szervezet, amelyik a társadalmat tudja mozgósítani, és van egy kis startup, a Beeco, amelyik az applikációt szállítja mindehhez az egészhez. És ezt kellett nekünk összerakni, ami azért érdekes, mert nagyon különböző habitusú, karakterű, dinamikájú szervezeteket kellett összehangolni, és persze be kellett vonzani iszonyatosan sok civilt is. Viszont az a jó ebben, hogy ennek nem csak Budapesten volt hatása, de tőlünk függetlenül egy csomó vidéki településen is elindult. A tevékenységünk nyomán a fákra többé nem élettelen utcai tereptárgyakként néznek az emberek, hanem támogatandó, gyámolítandó élőlényekre.
A Locsolakoma is hangozzon el…
Ezek a nagy közösségmozgató eseményeink, a Locsolakomák azért jöttek létre, hogy adjunk valami örömteli, jó érzést is az öntözéshez, hogy ne pusztán egy elvégzendő feladat legyen, nehéz vödrök cipelése, hanem éljük át, hogy nyár van, forróság, pancsoljunk, jöjjenek a gyerekek is. Családi programmá alakítottuk a Locsolakomát. A 10 millió Fának alapelve, hogy ültetünk és éltetünk. Jövőre is öntözni fogjuk az elültetett fáinkat, ezt eddig is csináltuk, csak az alaptevékenységünket nyitottuk ki egy szélesebb kör számára, és az emberek kezdik megérteni, hogy miért fontos ez. Mert már a saját bőrükön is érzik, hogy komoly gáz van.
És nem várható, hogy jobb lesz.
Biztos, hogy nem lesz jobb, sokkal durvább lesz. A társadalomnak át kell alakítania magát, új institúciókat kell létrehoznia. A klímaváltozás átalakítja a környezetünket, a rendszerünket, és azzal a fajta boldog nemtörődömséggel, hogy befekszünk a nyugágyba, feldobjuk a lábunkat, már nem lehet a nyarakat kihúzni többé. Igenis kell adnunk a közöttünk élő élőlényeknek valamit. Szükségünk van a fákra, az árnyékukra, meg minden ökológiai szolgáltatásra, amit egy fa nyújt, de a fáknak is szükségük van miránk.
Fontos, hogy mindenki körülnézzen, hogy saját maga körül mit tud tenni.
Igen, egyébként a 10 millió Fának ez is az egyik boldogító hatása, hogy miközben az emberek nagyrészt tehetetlennek érzik magukat, amit együtt csinálunk, az mégis valami jó érzést azért ad. Egyszerűen a természethez tudunk fordulni, és a természettel való viszonyunkban sok pozitív érzelmet, élményt tudunk megszerezni magunknak. A másik, a fogyasztói önmagunknak egy fontos és szükséges tapasztalata, hogy nekünk a természettel vissza kell építenünk a kapcsolatot. Városlakók vagyunk, aszfalton élünk, teljesen elidegenedtünk a természettől, a mindennapi életünkben semmi kapcsolatunk vele. Amikorra tényleg elültetjük a tízmillió fát, és tényleg elindul az önkéntes vízadás országos kiterjedésű működése, akkor ez az ország meg fog változni. Nem általános politikai, ideológiai értelemben, hanem abban az értelemben, ahogy a világban itt vagyunk, az ég meg a föld között.
És most hány fánál tartotok összesen?
Most félmilliónál, országos szinten, de közben meg behoztuk a nemzeti faültetés napját is. Ez eddig nem volt, és most rendkívül sokakat mozgatott meg: csak azon az egy napon 12 600 ember ment ki ültetni, 200 település 320 helyszínén elültettünk majdnem 100 ezer fát, egy nap alatt. Borzasztóan nehéz volt, hiszen civilekből állunk, és fillérekből működünk, de ezt össze tudtuk hozni. Nagyon felemelő volt, hogy meg tudtuk csinálni. Ami a várost illeti, elképesztő jó látni, hogy a városlakók milyen jó szívvel fordulnak felénk, amikor mondjuk lakótelepen ültetünk, és lejönnek hozzánk a másodikról, a negyedikről, a hetedikről az emberek, és segítenek. Onnantól az az ő fájuk lesz, ők vigyázzák utána.
A civil díjjal járó 5 millió forint mit jelentene a 10 millió Fának?
Sokat jelentene. Nyilván ez egy olyan léptékű összeg, ami bármilyen civil szervezet életében számít. Itt van nekünk a nemzeti faültetés napja, meg a jövő évi Locsolakomák, amelyeket mi, mint civil szervezet finanszíroztunk, mert nincs most a Fővárosnak pénze. Tehát ha kapunk pénzt, az tök jó, mert akkor bele tudjuk önteni a következő ilyen programba. Meg hát az, hogy egyre nagyobbá válik a szervezet, egyre több emberre van szükségünk, és néha azért nem ártana fizetni a munkatársaknak, ha nem is sokat, de legalább jelképesen meghálálni nekik, hogy annyi civil órát meg családtól, egyéb feladatoktól elvont energiát pakolnak bele. Talán erre is jól szolgálna.
Láttam a honlapotokon is, hogy szeretnétek cégeket is behúzni. Ha én egy multi vagyok vagy bármilyen nagy cég, akkor ajánlhatom ezt a kollégáknak, vagy lehet csapatépítő? Mesélnél erről kicsit?
A civilizációnkat át fogja alakítani a klímaválság. Csomó minden, ahogy a 19–20. században gondolkozhattunk róla, meg fog szűnni. Tehát az, hogy egy ötletre felépítenek egy céget, és utána a profitot zsebre vágják, a mostani formákhoz képest átalakul. A vállalatok felelőssége hatványozottan nagyobb lesz. Mi például nem is támogatásról beszélünk, amikor egy céggel együttműködünk, hanem partnerségről. Nem azt gondoljuk, hogy vagyunk mi, akiknek van egy kis aranyos szükségletünk, és akkor majd jön a hatalmas jó fej cég, és megsegít minket, felülről lefelé nyújtva ad egy kis segítséget. Nekünk nem ilyen úgynevezett segítség kell, hiszen ők ugyanúgy meg fognak sülni a forróságban, mint mi. És ugye azok, akik a 10 millió Fában dolgoznak, elsősorban nem kertészek, meg erdészek. Mindenki máshonnan jön: az óvónőtől a teherautó-sofőrön át a fordítón keresztül sokféle ember van itt. Ilyen módon, azt gondolom, hogy azok a cégek, amelyek hatványozottan jobban lelakják a Földet, mint mondjuk én a gyerekemmel, erkölcsi értelemben is kötelességük részt venni a közös létfeltételeink jobbításában. Ők a nagy közösből, a közös természeti javakból egy jó nagy karéjt kihasítanak maguknak, a visszaadásnak módszertana azonban meg még szemléletileg nincs kidolgozva. Ma többnyire az van, hogy egy faültető szervezet nagyvonalú ajándékként kap némi pénzt, miközben mi sem a saját kertünkbe ültetünk, hanem mindenfelé. A jövő az, hogy a közösségért, a társadalomért, az emberekért, az emberiségért igenis a nagy cégeknek is jelentősen tenniük kell. Nem CSR! A CSR az az aranyoskodás, az a másfél milliós kerítésfestős csapatépítő, hétvégi berúgással – az egy másik kategória. Itt sokkal komolyabb nagyságrendről van szó.