Március 15-e ünnepe mindig magában hordozza a változás ígéretét. A hatalom márciusa sokszor próbálta legyűrni március hatalmát. De a szabadságvágy mindig erősebbnek bizonyult. Így esett 37 évvel ezelőtt is, amikor a rendszerváltás hajnalán a nemzet visszavette magának az ünnepet. Olyasmi történt, ami 1848-ban, amikor ennek a városnak az ifjúsága az utcára vonult, mert sajtószabadságot akart, szólás- és gyülekezési szabadságot akart, állampolgári jogegyenlőséget, felelős kormányt akart. Sokat elmond azóta megélt kudarcainkról, hogy ezekért a célokért még mindig az utcára kell menni. Sokszor kellett utcára mennünk a szabadságért az elmúlt években is, a sajtó szabadságáért, az oktatás szabadságáért, a kultúra szabadságáért, a tudomány szabadságáért, a civilek szabadságáért, a szabadság kis köreiért, az önkormányzatokért, de még a szerelem szabadságáért is.
A valódi változást, amitől a haza mindannyiunk közös otthona lehet, a társadalmi autonómiák összekapcsolódása hozhatja el. Mert csak az tud hozzátenni a világhoz, akitől a világ nem veszi el azt a szabadságot, hogy azt adja, amit csak ő adhat neki.

