Helyzetértékelés
Otthon, mindenkinek. Fővárosi stratégia az otthontalanság és hajléktalanság csökkentéséről.
1. A hajléktalanság társadalmi és társadalompolitikai kontextusa
A szűk értelemben vett „hajléktalanság” és „otthontalanság” kizárólag a szegénység és a lakástalanság, közelebbről pedig a bizonytalan lakhatási pozíciók – a hajléktalanságnál messze kiterjedtebb – kontextusában értelmezhető. A hajléktalanság jelentős és tartós csökkentése nem lehetséges a szegénység és a lakhatáshoz való hozzáférés társadalmi egyenlőtlenségeinek a csökkentése nélkül.
A hajléktalanná válás megelőzése és a hajléktalanságból való kilépés szempontjából egyaránt meghatározó jelentősége van a magyarországi társadalompolitikai rendszer két alapvető problémájának: a minimális jövedelembiztonság hiányának, valamint a lakáspolitika egyoldalúságának, a megfizethető bérlakás-szektor fenntartását és bővítését támogató központi költségvetési források hiányának. A méltó ellátási körülmények kialakítását hátráltatja továbbá a hajléktalanellátáshoz kapcsolódó központi kormányzati finanszírozás elégtelensége és diszfunkcionális mivolta, valamint a szociális ágazatra jellemző alacsony bérszínvonal.
2. A hajléktalanná válás megelőzése
A 2011-ben elfogadott önkormányzati törvény a települési önkormányzatok – Budapesten a kerületi önkormányzatok – kötelező feladatává tette „a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítását”, ehhez a központi kormányzat azonban semmilyen célzott forrást, útmutatót, elvárás- és értékelési rendszert nem biztosít. A családsegítő és gyermekjóléti központok eszköztelenek a lakhatási válsághelyzetek egy jelentős részének a kezelésével kapcsolatban.
A gyermekek családjukból való, anyagi okokból – így különösen: az elégtelen lakhatási körülmények, lakástalanság és hajléktalanság miatt – történő, törvénysértő kiemelése rendszerszerű probléma. Az ettől való félelem a lakhatásuk elvesztésével fenyegetett családok körében általános, ami egyúttal a segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek is fontos akadálya. A hajléktalan emberek körében szélsőséges mértékben felülreprezentáltak a korábban állami gondozásban részesülők: alapvető, súlyos hiányosságok vannak a gyermekvédelmi ellátásból kikerülő fiatal felnőttek hajléktalanná válásának a megelőzésével kapcsolatban.
3. A hajléktalanságból való kilépés akadályai
A budapesti hajléktalan emberek többsége már nem bízik abban, hogy valaha a saját, önálló otthonában lakhat. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megnövekedett azoknak a hajléktalan embereknek az aránya, akik több mint 10 éve ebben az élethelyzetben vannak. A családok átmeneti otthonaiban és hajléktalanellátó szállásokon élő budapestiek jelentős részének a piacinál alacsonyabb lakbérű lakás bérbeadása, illetve ezzel egyenértékű lakbér-támogatás hiányában nincs esélye a hajléktalanságból való kilépésre. A korábban a hajléktalan emberek számára elérhető, kiterjedt lakbér-támogatási programok évek óta nem elérhetőek. A Fővárosi Önkormányzat intézkedései nyomán 2020 és 2022 májusa között összesen mintegy 160 korábban hajléktalan budapesti költözhetett 120 önkormányzati bérlakásba.
A budapesti önkormányzati bérlakás-szektor mintegy 97%-át kitevő kerületi önkormányzati bérlakás-állomány a rendelkezésre álló adatok szerint azonban fontosabb szerepet játszik a hajléktalanság újratermelésében, mint a hajléktalanságból való kilépésben.
4. Az ellátórendszer kritikus pontjai
Budapesten egy aránylag kiterjedt ellátórendszer működik a hajléktalan emberek és otthontalan családok ellátására. A szűk értelemben vett hajléktalanság Budapesten az elmúlt 5-7 évben vélhetően csökkent; az elérhető szálláshelyekkel kapcsolatban nem mennyiségi, hanem súlyos minőségi problémák vannak. Ugyanebben az időszakban a családok átmeneti otthonai kihasználtsága nem csökkent hasonló mértékben.
A gyermeket nem nevelő hajléktalan emberek között az elmúlt két évtizedben nagyon jelentős mértékben megnőtt az idős korosztály részaránya, és ezzel az ápolásra-gondozásra szoruló ügyfelek száma is az eredendően nem erre kialakított ellátórendszerben. Súlyos problémákat okoz az önellátásukat átmenetileg vagy tartósan elvesztő hajléktalan emberek megfelelő ellátása.
A szállásnyújtó intézmények jelentős része tömegszállás-jellegű elhelyezést és méltatlan ellátási körülményeket biztosít. Az érdemi szakmai munkát, a speciális szükségletekkel rendelkező hajléktalan emberek ellátását, valamint a poloskáktól való fertőzöttség csökkentését is akadályozzák a tömeges ellátási körülmények.
5. Közterületi hajléktalanság
A fedél nélkül élők számáról nincsenek naprakész, megbízható adatok. A rendelkezésre álló információk szerint ugyanakkor Budapesten a fedélnélküliség is csökkent az elmúlt 5-7 évben. A közterületi hajléktalanság további csökkentésének alapvető akadálya a szállásnyújtó intézmények jelentős részének az alacsony színvonala.
Az utcai gondozó szolgálatok tapasztalatai szerint leggyakrabban a pszichiátriai problémával, ápolási-gondozási szükséglettel vagy súlyos szenvedélybetegséggel rendelkező, illetve mozgáskorlátozott ügyfelek elhelyezése jelent problémát.
A közterületi hajléktalanság kriminalizálása összességében nincs ügydöntő hatással a fedélnélküliség budapesti alakulására vagy kezelésére, noha a vonatkozó tilalmat a rendőrség évente egy-két hónapig kampányszerűen alkalmazza. Budapesten népességarányosan több kihűléses haláleset történik, mint országosan, amit elsősorban a közterületen bekövetkezett, általában fedél nélkül élő embereket érintő halálesetek magas száma magyaráz.
6. Rendkívüli települési támogatások
A Fővárosi Önkormányzat egyik, törvénybe foglalt kötelező feladata, hogy rendkívüli települési támogatást nyújtson a hajléktalan embereknek. Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentek a hajléktalan emberek pénzbeli ellátására fordított fővárosi önkormányzati kiadások.
A támogatási rendszer felülvizsgálatra szorul: a támogatások összege és a jogosultság felső jövedelmi határa hosszú ideje változatlan, a támogatásokhoz való hozzáférés szűkül, és 2015 óta nem működik kifejezetten a hajléktalanságból való kilépést segítő – lakhatási – támogatás.
A vonatkozó törvényi szabályozás értelmében a kerületi önkormányzatoknak is feladata volna települési támogatásokat biztostani a hajléktalan emberek számára, ez a gyakorlatban azonban kevéssé érvényesül.
7. Budapesti Hajléktalanügyi konzorcium
2011 óta a Fővárosi Önkormányzat a Budapesti Hajléktalanügyi Konzorciumon keresztül támogatja a Budapesten működő, nem fővárosi önkormányzati fenntartású hajléktalanellátó szervezeteket. Az erre a finanszírozási rendszerre való áttéréssel egyidőben csökkentek a hajléktalanellátó szervezetek támogatására szánt források, amelyek azóta – kisebb éves ingadozásokkal – nagyságrendileg azonos nominális szinten maradtak. Az azóta erre a célra fordított támogatások reálértéke a 2005. évi támogatások mintegy 40%-ának felel meg.
A Fővárosi Önkormányzati támogatások részben a közterületi hajléktalanság csökkentését és a téli krízisellátást támogatják, részben az intézményi elhelyezést, továbbá – a 2021-ben bevezetett változtatások nyomán a korábbiaknál jóval hangsúlyosabban – a hajléktalanságból való kilépést, a hajléktalan emberek megfizethető, önálló lakhatáshoz való hozzásegítését.
Bővebben a stratégiáról
Böngésszen tovább az Otthon, mindenkinek stratégia oldalán
