Elvi alapvetések
Otthon, mindenkinek. Fővárosi stratégia az otthontalanság és hajléktalanság csökkentéséről.
1. A lakhatáshoz való jog
A lakhatás hiánya a gyakorlatban számos egyéb emberi jog érvényre juttatását hátráltatja vagy lehetetleníti el, különös tekintettel a magánélethez való jogra, az egészséghez való jogra, az egyenlő bánásmódhoz való jogra, valamint a méltósághoz való jogra. A gyermekes családok otthontalansága elkerülhetetlenül sérti a gyermekek alapvető emberi jogait. A szociális jogok intézményesítése és biztosítása alapvetően központi kormányzati feladat, az önkormányzatoknak is feladata azonban, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokkal hozzájáruljanak azok megvalósulásához.
2. A hajléktalanság értelmezése
A hajléktalanság a szegénység szélsőséges formája, a társadalmi kirekesztés kiemelkedően súlyos megnyilvánulása. A „hajléktalanság” nem egy különálló társadalmi csoportot jelöl, hanem egy élethelyzetet, illetve a lakhatási egyenlőtlenségek rendszerében elfoglalt pozíciót. A hajléktalanság a lakhatás hiányát jelenti. Szociálpolitikai szempontból a hajléktalanság alapvető oka a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés hiánya, vagyis a vagyontalan hajléktalan emberek és otthontalan családok jövedelme és a számukra hozzáférhető lakhatás költsége közötti különbség. A hajléktalanság csökkentéséhez ezért a hajléktalan és hajléktalanná válással fenyegetett háztartások jövedelmének a növelésére, illetve az alacsony (nagyon alacsony) jövedelem mellett is megfizethető lakhatási lehetőségek bővítésére van szükség.
3. A Fővárosi Önkormányzat szerepe
A hajléktalanság jelentős és tartós csökkentéséhez szükséges társadalompolitikai reformok messze túlmutatnak a Fővárosi Önkormányzat közpolitikai jogkörein és lehetőségein. A hajléktalanság megelőzésével, valamint a hajléktalan emberek és otthontalan családok ellátásával kapcsolatban a kerületi önkormányzatoknak is fontos, törvénybe foglalt kötelezettségei vannak. A Stratégia erre tekintettel beazonosítja azokat a legfontosabb beavatkozási pontokat, amelyeken keresztül a Fővárosi Önkormányzat a meglévő jogkörei, valamint saját – és az Európai Unió erre a célra fordítható – forrásai jóvoltából hozzájárulhat a Stratégiában foglalt célok megvalósulásához; továbbá javaslatokat fogalmaz meg a központi kormányzat és a kerületi önkormányzatok részére.