Idén tízéves a Kék Pont Alapítvány Száraz November kezdeményezése. A harmincnapos alkoholmentesség azonban nem pusztán arról szól, hogy egy hónapra letesszük a poharat. Dávid Ferenc, a Kék Pont munkatársa szerint sokkal inkább önismereti lehetőség: megtudhatjuk, miért és mikor nyúlunk alkoholhoz, hogyan hatnak ránk a társas szokások, és mennyire tudunk nemet mondani. A kampány történetéről, a botlások tanulságairól és a segítségkérés fontosságáról beszélgettünk vele.
Idén tízéves a Száraz November. Honnan indult a kezdeményezés, és mi volt az alapgondolat, amelyre felépítettétek?
A Száraz Novembernek mint öngondozó programnak vannak nemzetközi előképei. Nem mi voltunk az elsők, akik harmincnapos alkoholmentességet hirdettek. Korábban létezett már nemzetközileg a Dry January, vagy a Sober October kezdeményezés is. A magyar program ugyanakkor a mértékletességgel kapcsolatos korábbi munkánkból nőtt ki. A Kék Pont Alapítvány már a kétezres évek elején foglalkozott azzal, hogyan lehet újra megtalálni a mértékletesség erényét. Arról a törekvésről beszélek, amikor az ember tudatosan épít józan szakaszokat az alkoholfogyasztásába, hogy megtartsa az örömei feletti kontrollt. Ez tulajdonképpen az arisztotelészi mértékletesség erényéből gyökerezik.
2016-ban azt láttuk, hogy Magyarországon alig van olyan párbeszéd az alkoholról, amely azokhoz szól, akik isznak, és inni is akarnak. Az alapítvány szakmai vezetője, Prof. Dr. Rácz József vetette fel, hogy nálunk is szükség lenne egy ilyen öngondozó kampányra. Fontos megkülönböztetés, hogy a Száraz November nem felépülési vagy józanságmegtartó program. Arra ad lehetőséget, hogy az ember a saját erőforrásaira támaszkodva jobban megismerje és tudatosabban alakítsa az alkoholhoz fűződő viszonyát.
És van egy személyesebb részlet is: azért lett november, és nem október, mert nekem októberben van a születésnapom, és a fejlesztés idején még nem szerettem volna a születésnapomat alkoholmentesen tölteni. Azóta azért legalább három születésnapot, egy lakásfelújítást és a saját lagzimat is végigcsináltam józanul; édesanyám elvesztését is józanul éltem meg. Azt hiszem, valamennyire jóvátettem ezt a kezdeti megfontolást.
Milyen fogadtatása volt az első Száraz Novembernek? Mit változtatott a kampány az elmúlt tíz évben?
Tulajdonképpen berobbant a köztudatba. Előtte volt egy kisebb pilotprogramunk a Tilos Rádió segítségével, nagyjából száz résztvevővel. Amikor viszont a Kék Pont színeiben elindítottuk a kampányt, már több ezren csatlakoztak hozzá. Az első években sok mindent egyesével kellett elmagyarázni, például, hogy mit jelent a mértékletesség, hogyan segítsük egymást, és miért nem az alkoholfogyasztás népszerűsítéséről szól ez a közösség.
Aztán néhány év alatt országosan ismertté vált. A legfontosabb változás szerintem az, hogy novemberre az alkoholfogyasztásról szóló társadalmi párbeszéd is felerősödik. És a kihívás vonzereje egyszerű: a nem csinálás. Nem kell semmi újat csinálnunk, szimplán egy hónapig valamit nem csinálni.
Az öngondozás persze lassú folyamat. Egyetlen november nem feltétlenül változtat meg mindent. De, aki több éven át újra és újra kipróbálja, az egy idő után megtapasztalhatja, hogy józanul jobban van. A mértékletesség számomra nem az örömök elvételéről szól, hanem arról, hogy az ember hosszú távon is megőrizhesse őket.
Tudjátok mérni, hányan vesznek részt, és hányan jutnak el november végéig?
Bár lenne rá elegendő forrásunk! Egy országos, reprezentatív kutatás messze meghaladja az alapítvány lehetőségeit. Azt látjuk, mennyire élénk a sajtóérdeklődés, hogy közösségek és cégek is kapcsolódnak a kezdeményezéshez, és hogy novemberben egyre több helyen beszélnek az alkoholról. De pontosan nem tudjuk megmondani, hányan vágnak bele, és hányan csinálják végig.
A teljes harminc nap természetesen nagy siker. De szerintem bárki, aki elindul ezen az úton, már győzött. Ha valakinek csak két hétig sikerül, az is fontos információ. Érdemes megnézni, milyen helyzetben fogyasztott mégis alkoholt, és mit tanulhat ebből a következő alkalomra.
Kiknek szól elsősorban a Száraz November? Bárkinek érdemes belevágnia?
Elsősorban a kockázati ivóknak, azoknak, akiknek az életében még nem feltétlenül okoz súlyos problémát az alkohol, de a fogyasztásukban már jelen vannak olyan szokások, amelyek egy nehéz élethelyzetben kockázatossá válhatnak. Gondoljunk csak bele: valaki rendszeresen megiszik esténként egy-két pohárral, de egyébként rendben van az élete. Aztán egyszer csak elveszíti a munkáját, miközben két hitelt törleszt és két gyermeket nevel. Vagy a párja közli vele, hogy már nem szereti, és véget vet a kapcsolatuknak. Ezekben a válsághelyzetekben könnyen előfordulhat, hogy az ember a szorongását alkohollal próbálja enyhíteni. A korábban kialakult fogyasztási szokások pedig már megágyaztak annak, hogy az alkoholfogyasztás problémássá váljon.
De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a Száraz November nem függőségkezelés. Aki súlyosan függ az alkoholtól, például napi nagy mennyiségű tömény italt fogyaszt, az ne egyedül vágjon bele a hirtelen leállásba. Neki szakmai segítségre van szüksége. Ez az öngondozó program azoknak szól, akik isznak, és a fogyasztási szokásaikon szeretnének tudatosan dolgozni.
Mit tapasztalhat az, aki néhány hétre elhagyja az alkoholt – és mik lehetnek a nehézségek?
Szerintem a pozitívumok között az egyik legfontosabb a jobb alvás, a frissebb gondolkodás és a jobb közérzet. De talán a legfontosabb az önmagunk felett aratott siker, amikor reggel felkelünk, és azt mondjuk, hogy ezt is megcsináltuk.
Ugyanakkor lehetnek nehéz helyzetek. Aki minden este hatkor bontott egy sört, annak hiányozhat a megszokott szisszenés, amellyel lezárta a munkanapot. Megjelenhet a sóvárgás, a kimaradástól való félelem, vagy az az érzés, hogy alkohol nélkül nehezebb feloldódni a többiek között. Az ember hirtelen észreveszi, mennyi helyen veszi körül az alkohol. Ezek a felismerések is a kihívás részei.
Mi történik, ha valaki november közepén mégis megiszik egy pohár bort? Onnantól elbukta a kihívást?
Nagyon jó szó erre a botlás. Ha valaki megbotlik, le kell porolnia magát, meg kell néznie, mi történt, és folytatnia kell. Kétségtelen, hogy így nem lesz teljes, harmincnapos Száraz Novembere, de ettől az egész próbálkozás nem válik értéktelenné.
Sőt, lehet, hogy éppen ez lesz a legtanulságosabb Száraz Novembere, mert megtalálta azt a helyzetet, amely számára a legnagyobb kihívást jelenti. Lehet, hogy egy baráti társaságban volt nehéz nemet mondani, vagy egy rossz nap végén nyúlt a pohárhoz. Ezekkel érdemes foglalkozni. Ha egyedül nem megy, egy konzulens is segíthet megfejteni, mi történt. Az biztos, hogy a „most már úgyis mindegy, akkor iszom a hónap hátralévő részében” hozzáállásnál sokkal többet ér, ha az ember megy tovább.
Ebben segíthet az is, ha a résztvevők naplót vezetnek?
Bárcsak mindenki naplót írna! Talán az egyik legkézenfekvőbb, ingyenes öngondozó eszköz. Már azzal is sokat teszünk magunkért, ha leírjuk, mi történt velünk, és mit éreztünk. Akkor is, ha később soha nem olvassuk vissza.
Száraz November alatt különösen érdemes feljegyezni, mikor jelentkezik a sóvárgás, milyen helyzetek nehezek, és hogyan sikerül megküzdeni velük. A közösségi támogatás is rengeteget jelent. A „Száraz November – Egymás között” Facebook-csoportban előfordul, hogy valaki este leírja, hogy ,,ingok, mindjárt megiszok egy sört." Szinte azonnal megérkeznek a támogató válaszok. Ez a közösség ereje, tudni, hogy az ember nincs egyedül a nehéz pillanatokban.
A sóvárgásról és az önkontrollról már többször szó esett. Miért olyan fontos ezeknek a felismerése, és hogyan segíthet ebben a Száraz November?
A sóvárgás és az öröm egy egészet alkot. Ha nem tudom legyőzni a sóvárgást, akkor idővel elveszíthetem az ahhoz kapcsolódó örömérzéseimet is. Éppen ezért lenne fontos, hogy már egészen fiatal korban megtanuljunk bánni ezekkel az érzésekkel. Gondoljunk például egy gyerekre, aki ellenállhatatlan vágyat érez az édességek iránt. Ez is sóvárgás, aminek a kezelését ugyanúgy meg kell tanulnia, hogy később, amikor komolyabb dolgok jelennek meg az életében, képes legyen nemet mondani rájuk.
És nem arról beszélek, hogy végleg le kell mondanunk az örömeinkről. Éppen ellenkezőleg: azért kell megtanulnunk nemet mondani, hogy megőrizhessük a kontrollt felettük. Tulajdonképpen a Száraz November és minden más öngondozó program is ennek a kontrollnak a megerősítését célozza. Minél korábban megtanulunk tudatosan viszonyulni a vágyainkhoz, annál nagyobb eséllyel őrizhetjük meg ezt a képességünket.
A Száraz November ebben azért is különleges, mert közösen csináljuk. Sokkal könnyebb együtt szenvedni, együtt sóvárogni, és sokkal könnyebb azt mondani, hogy azért nem iszom, mert száraz novemberezek. Ha valaki nem iszik alkoholt a mai magyar felnőtt társadalomban, akkor egyből megcímkézik őt. Ehhez képest a Száraz November egy sokkal könnyebben felvállalható szerepet kínál. Nem kell feltétlenül hosszan magyarázkodnunk, egyszerűen elmondhatjuk, hogy részt veszünk egy harmincnapos kihívásban. Ráadásul nem egyedül kell megküzdenünk a nehézségekkel, hanem egy olyan közösség részeként, amelynek tagjai hasonló tapasztalatokon mennek keresztül.
Sokan megtapasztalják, hogy a családban vagy baráti körben furcsán néznek arra, aki nem iszik. Hogyan kezelhető ez a társas nyomás?
A családi események ebből a szempontból rémesek tudnak lenni. Érdemes előre szólni, hogy száraz novemberezünk, és kérni a többieket, hogy ezt tartsák tiszteletben. Az lenne a legjobb, ha a szeretteink is csatlakoznának, de ha nem teszik, legalább ne kínálgassanak bennünket alkohollal.
Segíthetnek az alkoholmentes italok is. Ha valaki nem akar magyarázkodni, egy korsóba kitöltött alkoholmentes sörrel akár elkerülheti a felesleges kérdéseket. De az igazi feladat mégis az, hogy meg tudjuk húzni a határainkat.
Én például egy családi disznóvágást csináltam végig alkohol nélkül. Nekem sem volt könnyű, a hentesnek sem. Úgy búcsúzott tőlem: „Jövőre legyen eszed, meg ne próbáld még egyszer!” Ezek azonban értékes helyzetek. Az első Száraz Novemberemben én is csak azért nem adtam föl, mert én voltam a kampányfőnök. A második könnyebb volt, a harmadik még könnyebb. Ez tanulási folyamat.
Előfordulhat, hogy az alkohol helyét egyszerűen más szokás vagy függőség veszi át?
Persze. Mi emberek cserélgetjük az örömforrásainkat. Előfordulhat, hogy valaki többet vásárol, internetezik, vagy más szerhez nyúl. A Száraz November szabálya szerint az alkohol elhagyása a feladat, de önismereti szempontból nagyon fontos megfigyelni azt is, mivel próbáljuk betölteni a helyét.
Éppen ezért érdemes naplózni. Nemcsak azt, hogy ittunk-e, hanem azt is, mi változott közben. Ha valóban kíváncsiak vagyunk az alkoholhoz fűződő viszonyunkra, akkor ezeknek a pótlólagos örömforrásoknak az alakulását sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Mit tehetünk abban a bizonyos este hatórai pillanatban, amikor automatikusan nyúlnánk az italért?
Az a legfontosabb, hogy készüljünk rá, ne érjen váratlanul. Amikor megjelenik a sóvárgás, érdemes felismerni és kimondani: most itt van. Figyeljük meg, mit érzünk, hol jelentkezik bennünk ez a késztetés. Próbáljuk elkapni, próbáljuk meghatározni az alakját. Zuhanyozzunk le, álljunk a víz alatt, és mondjuk azt, hogy ez most erős. Mert igen, ez tényleg nehéz élmény. Utána igyunk valamilyen szénsavas italt, az agyunkkal próbáljuk elhitetni azt, hogy ez most jó nekünk.
És aztán jön a reggel, amikor azt mondhatjuk: „Megvan az első nap.” Ez óriási mentális munka, egyfajta mentálfitness. Sokszor pont azoknak a legérdekesebb, akik megszokásból mindennap csak egy pohárral ittak. A legfontosabb, hogy megtapasztaljuk, a késztetés nem feltétlenül irányít bennünket.
Mikor jut el valaki arra a pontra, hogy már nem elég az öngondozás, és szakember segítségére van szüksége?
Érdemes nagyon figyelni arra, mit jelez vissza a környezetünk. A saját problémáink súlyát hajlamosak vagyunk lekicsinyíteni, másokét pedig felnagyítani. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy „figyelj, ezzel elcsúszol”, azt komolyan kell venni.
Az első nagy lépés, amikor az ember kimondja magának: „Nekem ezzel dolgom van.” A következő, talán még nehezebb, amikor valaki másnak is el tudja mondani: „Segítségre van szükségem.” Innen már meg lehet találni a megfelelő utat. Lehet ez egy konzultáció, önsegítő csoport, terápia vagy más támogatási forma. Én azt javaslom, hogy aki bizonytalan, kezdjen egy szakemberrel folytatott konzultációval.
Budapesten szerencsére többféle ellátás és segítség elérhető. Nagyon fontos, hogy a segítséget kereső ember könnyen megtalálja, hová fordulhat. A Főváros már meglévő Szolgáltatáskeresőjét ezért is tartom értékesnek, hiszen egyetlen hivatkozást tovább lehet küldeni annak, aki még csak keresi a megfelelő segítséget. És jó, ha ezt úgy tesszük, hogy közben azt is elmondjuk, azért ajánljuk fel, mert fontos nekünk az illető.
És mi történjen december elsején? Nem fenyeget az a veszély, hogy valaki rögtön „bepótolja” az elmulasztott alkalmakat?
Az én tapasztalatom szerint ez nem jellemző. Aki végigcsinálta a hónapot, az sokszor elkezdi óvni azt, amit elért. Egy hónapot dolgozott érte, nem akarja egyszerűen sutba dobni.
Persze előfordulhat túlzott fogyasztás is, de én azt javaslom, hogy élvezzük ki a józanságot, és gondoljuk végig, hogyan szeretnénk folytatni. A harminc nap végén az egyik legfontosabb kérdés éppen az lesz, hogy akarunk-e inni, és ha igen, hogyan. Mindenki maga dönt erről, de érdemes megőrizni a hónap felismeréseit.
Végül mit üzennél azoknak, akik most, november elsején döntik el, hogy belevágnak?
Készüljenek életük egyik legnemesebb élményére. Ha most csinálják először, készüljenek arra, hogy nem lesz többé ugyanolyan a viszonyuk az alkoholhoz, mint korábban.
És van egy külön kérésem is! Ha van olyan olvasó, akinek novemberben van a születésnapja, és vállalja, hogy azt is szárazon ünnepli, jelentkezzen nálunk! Idén a születésnap és az alkohol kapcsolatával is foglalkozunk. Nagyon jó lenne megmutatni, hogy ezt az ünnepet is lehet másképp megélni. Lehet-e ebből trendet csinálni?