Október elseje a fekete kutyák világnapja. A szeretetnek ugyan nincs színe, a menhelyi hátránynak azonban nagyon is van. A cél, hogy a feketeség ne legyen egyenlő az esélytelenséggel, a fekete kutyák pedig láthatóbbá váljanak. A rossz rutinok ideje lejárt: a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai összefogva igyekeznek felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy járjanak nyitottabb szemmel – és kicsit színvakon –, ha éppen kutyát keresnek.
A világnap apropója a feketékkel szembeni általános bizalmatlanság. A fekete kutyákra kevesebb az érdeklődő, többen ragadnak bent a menhelyeken, többet altatnak belőlük, és sokan életük végéig kóborságra, gazdátlanságra vannak ítélve, vagy elaltatják őket a gyepmesteri telepeken.
Menhelyi gondozásba kerülve gyakran az extra PR-munka ellenére is meglepően alacsonyak az esélyeik, így a legnagyszerűbb kutyák is jóval hátrébb indulnak a gazdásodásért folyó versenyben, mint a krémesebb bundások, a világosabb-színesebb sorstársak. (Hát még azok, amelyek idősebbek is, meggyengült az egészségük, és/vagy sajátos külsővel is meg lettek áldva a feketeségük mellé.)
A „black dog syndrome” nagyon is létező jelenség, olyan mumus, amelyet érdemes egyszer s mindenkorra legyőznünk, és ebben a nemes küzdelemben most a Főpolgármesteri Hivatal munkatársainak fekete serege is csatasorba áll.
Jól csak a szívével lát, mondja a klasszikus, így mi is csak arra tudjuk biztatni azokat, akik új menhelyi kutyával tervezik megosztani az életüket, hogy ne a színskálát kövessék – azaz ha tehetik, nézzenek rá fókuszáltabban a figyelmükért ácsingózó sötét foltokra, a nehezen kivehető fekete pamacsokra is. (Bónusz: ezeknek a csodás feketéknek szupererejük is van, színváltósak, így az évek során a szolidabb mákosból akár még decens fehér is lehet.)
De miért ragadnak bent?
Számos hiedelem, makacs babona, sok film- és olvasmányélmény meg tud ágyazni a fekete kutyákkal szembeni bizalmatlanságnak. Fenyegetőbbnek és félelmetesebbnek érzékelik őket az emberek, a sötét színhez sokszor jellembeli tulajdonságokat is társítanak, de vannak egészen prózai okai is annak, miért lesznek néha láthatatlanok.
Manapság jellemzően online válogatnak az érdeklődők, a feketékről pedig hatalmas kihívás jó képet készíteni. Egyáltalán: olyat, amelyen egy sötét folton kívül bármi kivehető a fejük, a testük részleteiből. A feketék, pláne a bundásabb gazdikeresők hirdetési képgalériáját megkomponálni nem egyszerű, figyelemfelkeltőre fotózni őket olyan munka, amelyre nem mindig van kapacitása az amúgy is levegőért kapkodó menhelyi dolgozóknak.
De még ha sikerül is, a kutyakeresők figyelme sok esetben akkor is elsiklik felettük, hiába áll ott feketén-fehéren a jellembeli színjeles, a méltató szavak, a szuperlatívuszok… Kattintás és érdeklődés hiányában elmaradnak az első próbaséták, az esélytelenség egyre nő, a történetek vége ismert.
Idekívánkozik a hivatali kollégák fekete macskás tapasztalata is: nem árulunk el nagy titkot, nem tapossák egymást a népek, hogy hazavigyék őket.
Van remény?
Van. A megoldás pofonegyszerű. Ha a fentebb felsorolt okosságokkal felvértezve indulunk kutyát nézni, mindjárt tágul a horizont. Ne fordítsuk el a fejünket. Hallgassunk a menhelyi-szakértői ajánlásokra – vagy ránk, hivatali feketegazdákra –, higgyük el, ha valaki igazából aranyból van, csak a színe fekete.
Valahogy így jártunk el mi is, a Főpolgármesteri Hivatal feketéinek büszke gazdái. És mekkora mázlisták vagyunk, te jó ég!
Íme a hivatali kiállás fekete eminenciásai, sötét lovagjai, bátor influenszerei, vicces punkjai és bölcs tanítói:
Füli, Luna, Ciro di Marzio, Matyi, Málna, Ödön, Nanook, Szeder, Frici és Finn.
Köszönjük!
Persze a fene megette azt a kiállást, ahonnan hiányzik a szolidaritás, így csatlakozott például Finn vagy Ödön a demonstrációhoz, világosabb, színesebb szőrzettel, maximális elszántsággal. A lista azonban még nem teljes. Többen lélekben voltak velünk, és a támogatásukról biztosították a szervezőket.
Davina már nem lehet velünk, de az elsők között állt volna ki a fontos ügyért.
Ropi nem tudott jelen lenni, de nem rajta múlt, a gazdája nem tudta megoldani a bejutást.
Bogár gazdája pedig három nappal elnézte a fotózást, pedig Bogár időben jelezte a részvételi szándékát.
Köszönjük nekik is, jár a pacsi.
A tartalmas, kiegyensúlyozott kutyás életnek persze kedvez, ha a munkahely kutyabarát, és ha szívesen látott vendégek az állatok. A Főpolgármesteri Hivatalba tavaly óta járhatnak be az ebek is – a szabályok világosak, az igazolványok szépek, a tapasztalatok jók. A fekete kutyák világnapjára az öröm mellé járt szép oklevél, sok finom falat, és büszke kollégák is nagy számban felvonultak. Win-win.
