Az alábbiakban közöljük a főpolgármester február 5-én a Kiscelli Múzeumban tartott éves városdiplomáciai fogadáson elmondott beszédét.
Excellenciás Hölgyeim és Uraim, kedves vendégek!
Köszöntöm Önöket az immár hagyománnyá vált városdiplomáciai fogadásunkon. Ahogy azt már megszokhatták, most is a város egy gyönyörű helyszínére invitáltuk Önöket. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Budapesti Történelmi Múzeum, azon belül is a Kiscelli Múzeum munkatársainak a szíves vendéglátást.
Ez az épület maga a történelem. Kolostornak épült, később kaszárnyaként és kastélyként is használták. 1951 óta városi múzeum. Megsérült a második világháborúban, majd az 1956-os forradalom idején szabadságharcos felkelők fészkelték be magukat az épületbe, akik tíz napon át innen indulva sikeresen rajtaütöttek a Bécsi úton beáramló szovjet csapatokon.
Ott volt midig a történelem torkában.
A történelem torkában. Ez az alcíme annak a kiállításnak is, amire invitáljuk Önönket. Az Oscar-díjas Nemes László új filmjéhez, az Árvához kapcsolódó kiállításra.
Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom 70-ik évfordulóját. A forradalom a magyar történelem egyik legmagasztosabb pillanat volt, „csillag” ahogy Faludy György gyönyörű versébe írta. És a magyar forradalmárok az egész világ elismerését kiváltották, a Time magazin a magyar szabadságharcosokat választotta az év emberének. De az is a magyar történelem része, hogy a forradalom után fél évvel százezres ünneplő tömeg hallgatta éljenezve Kádár Jánost, végső soron a forradalom leverését és a szovjet megszállást ünnepelve. A 20. századi magyar történelem egyik legizgalmasabb és legfontosabb kérdése, hogy mi történt a magyarok lelkében 1956. október 23-a és 1957. május 1-e között.
Nemes László csodálatos filmje egyfajta válasz erre a kérdésre. A cselekmény az 1956-os forradalom után és az 1957-es majális között játszódik. De nem csak időben, hanem gondolatban is. Főszereplője egy kisfiú, aki az elveszített édesapjáról fantáziál. Majd a fantáziájában élő helyett megismeri a valódi apját, aki teljesen más, mint amilyennek gondolta. Brutális és erőszakos. Mégis, elfogadja apjaként. Hiszen mi mást tehetne. A film valós családtörténeti eseményeken alapul. De ezzel együtt is szimbólum. Az egész magyar társadalom kiútkeresésének szimbóluma. Ahogyan a traumatizált társadalom által újra és újra kitermeli a maga autoriter vezetőit.
De számomra ez a film szimbóluma annak az átalakulásnak is, amiben élünk. Mintha az egész világ távolodna attól, mint 1956 képvisel. És közeledne ahhoz, amit 1957. A nemzetközi jog helyét az erő nyelve váltja el a nemzetközi kapcsolatokban. A demokrácia leépülése az egész világon folytatódik. A klímacéljaikat feladtuk. A világ tele van konfliktusokkal és immár lassan negyedik éve dúl a gyilkos háború a szomszédunkban. „A remény nálam végleg kifogyott” – kezdte az irodalmi Nobel-díj kapcsán elmondott beszédét Krasznahorkai László. Valóban, úgy tűnik kevés okunk van reménykedni. Sokkal több okunk lenne a nosztalgiára. Azonban, ahogy Mark Carney kanadai miniszterelnök nemrég fogalmazott: a nosztalgia nem stratégia. Mi lehet tehát ebben az átalakuló világban Budapest, egy Közép-Európai nagyváros stratégiája? Mi lehet egy progresszív városvezetés stratégiája egy olyan országban, amelynek a kormánya a jobboldali populizmus tankönyvi példájává vált? Mi lehetnek a célja? És kik lehetnek a legfontosabb szövetségesei?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Tavaly ilyenkor a legendás amerikai elnököt, Jimmy Cartert idéztem Önöknek: „Alkalmazkodjatok az idők változásához, de ragaszkodjatok az örök időkre szóló elvekhez!”
Elmondtam, hogy Budapest értékalapú városdiplomáciát követ. Hogy óriási félreértésnek tartom szembeállítani az értékeket és az érdekeket. A politikusok, akik az értékek helyett a nemzeti érdekekre hivatkoznak, azok általában a saját rövid távú érdekeikre gondolnak. Egy ország, egy város hosszú távú érdekét, nem bizonyos gazdasági vagy politikai részérdekeket, hanem a valódi közérdeket csak akkor tudjuk szolgálni, ha hiszünk az értékeinkben. Ha meg tudjuk különböztetni a jó és a rossz dolgokat. Márpedig a demokrácia jobb, mint a zsarnokság. A szabadság jobb, mint a szolgaság. A szolidaritás jobb, mint az önzés. A fenntarthatóság jobb, mint a jövő felélése.
Budapest továbbra is hisz ezekben azt értékekben. Pontosan tudjuk, hogy 2025-ben a világban nagyon sokan kérdőjelezték meg ezeket az értékeket. De Budapest számára 2025 éppen annak volt a bizonyítéka, hogy az a legjobb, ha a bonyolult világban az értékeink iránytűjét követjük.
Az év elején a főváros megakadályozta, hogy a kormány versenyeztetés nélkül értékesítse Budapest egyik legértékesebb fejlesztési területét és ott egy olyan beruház valósuljon meg, ami teljesen ellentétes Budapest hosszú távú érdekeivel. Sőt, nem csak megakadályoztuk ezt, de a Rákosrendező megvásárlásával egy olyan fejlesztést indítottunk el, amely teljes mértékben szolgálja a város hosszú távú érdekeit. A klíma és lakhatási válság enyhítését. A rákosrendező projekt mestertervének kialakítás célzó nemzetközi építészeti tervpályázaton 16 hazai és nemzetközi építésziroda vesz részt. De nem csak a pályázók, hanem a zsűri is nemzetközi. A Rákosrendező projekt elindítása a legnagyszerűbb dolog, ami a város „testével” történt az elmúlt évtizedekben.
A Budapest Pride pedig a legjobb dolog mai a város „lelkével” történt az elmúlt évtizedekben. A szabadságot és a szerelmet nem lehet betiltani. Éppen ezért elhatároztuk, hogy bárhogyan korlátozza is a kormány a gyülekezési jogot, mi más formában, de meg fogjuk tartani a rendezvényt. A tavalyi Budapest Pride nem csak a legnagyobb Budapest Pride volt, hanem a legnagyobb társadalmi megmozdulás a rendszerváltás óta. Megmutatta, hogy a magyarok milyen erősen hisznek a szabadság és a szolidaritás eszméiben. És hogy nem lehet őket megfélemlíteni. A Budapest Pride fantasztikus sikerében nagyon nagy szerepe volt a nemzetközi szolidaritásnak. Hálásak vagyunk annak a 14 városnak, akiknek a képviselői személyesen is részt vettek a felvonuláson. Köszönjük az európai pártok, a nagykövetségek, az Európai Parlament és az Európai Bizottság és von der Leyen elnökasszony támogatást.
De 2025-ben volt egy harmadik fontos sikerünk is. Egy keserédes siker. Elkerültük a pénzügyi összeomlást. 2020 óta nyilvánvaló, hogy a kormánynak az a célja, hogy a csődbe taszítja Budapestet. Tavaly nagyon közel voltunk ehhez, de az mégsem következett be. Nem ezért mert végrehajtottuk volna azokat a brutális megszorításokat, amiket a kormány ránk akart kényszeríteni. A stratégiánk világos volt: a nem fogjuk tönkretenni a budapesti közszolgáltatásokat a kormány pénzügyi megszorításai miatt. De hittünk az igazunkban és a jogállam maradékában: bírósághoz fordultunk. A bíróság pedig nekünk adott igazat, többek között azért, mert a kormányzati elvonásokat ellentétesnek ítélte e helyi önkormányzatok európai chartájában védett önkormányzati autonómiával. A kormány most utólag hozott rendeletekkel akarja felülírni a bírósági döntéseket. Ez nyilvánvalóan teljesen ellentétes a hazai és az EU-s jogelvekkel. Reméljük, hogy a bíróságokat nem sikerül ezzel letéríteni a jogállamiság útjáról. És az Európai Bizottsághoz fordultunk annak érdekében, hogy lépjenek fel a jogsértés ellen.
Mi közös a Rákosrendezőben, a Pride-ban és a pénzügyi autónómiáért folytatott küzdelemben? Ez egyik közös vonás sajnos az, hogy mindhárom ügyben a kormánnyal szemben kellett küzdenünk. De közös bennük az is, hogy megérni hinni az értékeikben. Hinni a szabadságban, hinni a szolidaritásban, hinni a partnerségben, a hinni a jogállamban, hinni nemzetközi intézményekben és végül, de nem utolsósorban, hinni az emberekben. És hinni abban, hogy az igazi hatalom az embereké.
Önök pontosan tudják, Magyarországon hamarosan parlamenti választás lesz. Én továbbra is bízom az emberekben. Bízom abban, hogy a magyar társadalom kilép a történelem torkából és a történelem alakítójává válik. Hogy visszatér 1956-hoz, 1957 helyett. És bízom abban, hogy a választás után Magyarországnak olyan kormánya lesz, amely nem tekinti ellenségnek az önkormányzatokat és Budapestet. És nem tekinti ellenségnek az Európai Uniót sem.
Budapest továbbra is mélyen hisz az európai egységben. De tudjuk, hogy az Európai Unió válaszút előtt áll. És minden rosszban van valami jó. A világ változása is arra kényszerít minket, hogy tovább vigyük a közös európai álom megvalósítását. Egy olyan európai egység létrehozását, amely nem csak a nemzeti kormányok egysége, hanem a nemzeteké. Nem csak eliteké, hanem az embereké. Nem csak a tőkéé, hanem a társadalmaké. Nemcsak a múlté, nem csak a jelené, hanem elsősorban a jövőé.
Értékek és érdekek. Az igazi reálpolitika, hogy Európa nem adja fel az álmait. Európa akkor lesz erősebb, akkor fogja visszaállítani a befolyását, ha hisz önmagában. És ha hisz az értékeiben.
Ahogy Budapest is.
Legyen 2026 a demokrácia, a szabadság, a szolidaritás és a fenntarthatóság éve Budapesten, Magyarországon és Európában.