Tarlós István főpolgármester a magyar sajtó napja alkalmából átadta pénteken a Városházán az idei Csengery Antal Díjakat.
Az elismerésben részesült Kocsis Éva szerkesztő-műsorvezető a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában nyújtott magas színvonalú szerkesztő-műsorvezetői tevékenységéért, Kovács Andrea riporter, műsorvezető a Hír TV Magyarország Élőben című műsorában a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről több éven át magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért, Erdei Tamás, a Metropol újság főszerkesztője a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért, Szentesi Zöldi László szerkesztő-riporter, újságíró több médiumban is alázatos, hiteles és elhivatott újságírói tevékenységéért, Szirmay Dávid újságíró a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről a bulvársajtóban magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért.
Az alábbiakban olvasható Tarlós István főpolgármester ünnepi beszéde:
„Tisztelt Vendégeink!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket az Csengery-díj idei átadó ünnepségén. A Főváros által alapított sajtódíjat abból az elgondolásból hozta létre az önkormányzat, hogy példaképeket állítsunk a publicisztika jelesebb képviselőinek, továbbá, hogy ráirányítsuk a szakma figyelmét az adott év – szerintünk - legjobb újságírói teljesítményére. A Főváros Közgyűlése most is döntött.
A 19. század derekán, az 1860-as években az irodalmi élet berkeiben létezett olyan vélemény, hogy írói karrier csakis Csengery Antal szalonjából indulhat el; aki vinni akarta valamire, annak iparkodnia kellett, hogy bejusson oda. De nem csak a kultúra területén volt nagy befolyása Csengery Antalnak, hanem a politikában is nagy tekintély volt a kiegyezés korában.
Magabiztosságának, törekvő, céltudatos egyéniségének köszönhette, hogy 23 évesen, 1845-ben már a korszak legjelentősebb lapjának, a Pesti Hírlapnak a szerkesztője lett. Munkatársai hamar meggyőződtek nagy munkabírásáról, jó szervezőkészségéről, precizitásáról, egyszóval arról, hogy vezetésével a lap jó kezekbe kerül. Tartotta a kapcsolatot a politikai élet vezető személyiségeivel, részt vett a Kossuthnál tartott konferenciákon és a különféle gyűléseken is. Állandó vendég volt a Nemzeti Színházban, ahol a szünetekben élénk társasági élet folyt.
1848 végén felállt a Pesti Hírlap szerkesztői székéből, majd 1849-ben hivatalt vállalt a Szemere Bertalan vezette Belügyminisztériumban, emiatt a világosi fegyverletételt követően menekülnie kellett, de már 1849 végén visszatért Pestre (a haditörvényszék felmentette).
Az ötvenes évek enyhülő szellemi életében Deák és Csengery köre jelentős befolyásra tett szert. Újságírói és így politikai befolyása a szabadságharc leverésétől a kiegyezésig, és azután is folyamatosan nőtt. A mérsékeltek mozgató szellemének nevezték; mérsékeltnek, mert békés, tárgyalásos úton kívánta az ország sorsát rendezni.
Az általános vélemény az volt Csengeryről, hogy egy csendes háttérember, aki kerüli a nyilvánosságot, az embereket, de a háttérből, mint névtelen főnök irányít. Műveltségét nem vitatták, és elismerték következetességét, józanságát, fegyelmezettségét is. Puritán, szolid, ugyanakkor megközelíthetetlen ember benyomását keltette, ezért az emberek többsége inkább tisztelte, és közben tartózkodott tőle. A külvilág számára azonban nem önmagát adta, hanem azt az egyéniséget, amelyet láttatni akart. A magánéletben vagy baráti körben teljesen átalakult, barátságos, kedves ember volt. A közéletben elérhetetlen tekintély, otthon pedig kedves férj, apa és nagypapa lehetett, aki térdére ültette az unokáit, és játszott velük.
Tisztelt Újságírók!
Tisztelt Díjazottak!
A Csengery-díjjal a Fővárosi Önkormányzat köszönetét fejezi ki mindazért a munkáért, amellyel Önök segítettek megismertetni és megértetni azt a tevékenységet, amelyet a városvezetés és a város döntéshozó testülete végez Budapestért. Az Önök munkája segített és segít nekünk abban, hogy döntéseink, terveink eljussanak a közvéleményhez. Ám abban is, hogy mi, politikusok is tájékozódjunk a fővárosiak véleményéről, döntéseink visszhangjáról.
Önök nagyon fontos feladatot vállaltak az elmúlt esztendőkben azért, hogy e kétirányú kommunikáció minél jobb legyen. És ez a feladat felelősséggel jár: Önöknek elkötelezettnek kell lenniük mindannyiunk életminőségének javításában. Itt nem anyagi szükségletekre gondolok, hanem a mindennapi szellemi táplálékra. Jókai Anna a következőket írja: „Sokszor érzem, hogy akik ma értelmes művek olvasásából értelmes világlátást akarnak szerezni, azoknak elég nagy küzdelmet kell folytatniuk. Mert a média, amely körülvesz bennünket, eléggé gyalázatos és olcsó világ. Arra ösztönöz, hogy azt higgyük el, amit ott látunk.”
Úgy vélem, hogy a sajtó akkor tud a társadalom jótékony, építő részévé válni, a közjóért tenni, ha az igazat, nem pedig a hamisat vagy a féligazságot írja. Akkor segít a közösség tagjainak, ha tényszerű és nem szélsőséges, ha a közölni kívánt mondanivaló kiegyensúlyozott és nem részlehajló. Ha azt írja, mondja, ami a való, nem pedig amit érzelmei szerint láttatni szeretne. A sajtó akkor teljesíti ki feladatát, ha képviselőinek valós a meggyőződése, hogy a közjóért akarnak cselekedni, és nem áldozzák fel tudásukat, képességeiket olcsó hatásvadász, pusztán profitnövelő írásokban vagy rövidtávú politikai érdekek kiszolgálása céljából.
Tisztelt Kitüntetettek!
Név szerint: Kocsis Éva, Kovács Andrea, Erdei Tamás, Szentesi Zöldi László és Szirmay Dávid - Önök – a mi véleményünk szerint - tényszerű és felkészült munkájuk során mindannyian arra törekedtek, hogy a legjobb tudásuk szerint betartsák a szakma írott (bár ilyen nem sok van) és íratlan erkölcsi szabályait. A Fővárosi Önkormányzat nevében köszönöm, köszönjük, hogy napi feladataikat, tudósításaikat, publicisztikáikat, riportjaikat és beszámolóikat a közösségért való cselekvés , a közjó érdekében, jegyében látják el. Nem gondoljuk, hogy ma ez a felfogás általános lenne. Hálás szívvel köszönöm munkájukat a magam és a fővárosiak nevében. Jó munkát, sok sikert és ehhez jó egészséget kívánunk Önöknek és családjuknak. Gratulálok Önöknek.”
