Magyar és horvát elöljárók jelenlétében avatták fel a nagy horvát irodalmár, Miroslav Krleža szobrát a VIII. kerületi Ludovika téren, június 17-én. A két állam politikusai egyaránt bíznak abban, hogy az aktussal nem csupán a népszerű író, költő, műfordító emléke előtt adóznak, de szorosabbra is fűzik a magyar és a horvát nép barátságát is.
Június közepétől immár Budapesten is áll épp olyan, Miroslav Krležát ábrázoló emlékmű, mint amilyen Zágrábban is látható. Ez nem véletlen, hiszen a szoros magyar kötődéssel bíró irodalmár szobrát, Marija Ujević-Galetović alkotását a horvát főváros ajánlotta fel Budapestnek.
Miroslav Krleža 1893-ban Zágrábban született, Pécsett végezte a katonaiskolát, majd a budapesti Ludovikán az osztrák-magyar hadsereg tisztjévé avatták. A Jugoszláv Királyság létrejöttekor már ismerték verseit. Később felhagyott a katonáskodással, s író akart lenni. Ifjúkorában gyakran megfordult Budapesten, szeretett beülni a Belvárosi Kávéházba, ahol magyar költőkkel, írókkal beszélgetett, valamint annak is tanúbizonyságát adta, hogy milyen jól ismeri a kortárs magyar irodalmat. A magyar költészet és irodalomszemlélet nagy hatással volt rá. Volt gyanús, üldözött, megtűrt és ünnepelt személy is. Stílusát romantikus és realista hagyomány jellemzi, mely expresszionizmussal, szürrealizmussal, néhol pedig klasszicista és avantgárd törekvésekkel vegyül. Műveinek spektruma szinte végtelen: szerepelnek benne hangulatos szerelmi költemények, kíméletlen szatírák, bírálja a múltat és a jelent egyaránt.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere köszöntőjében azt mondta: a Fővárosi Közgyűlés még idén április 27-i ülésén döntött Zágráb nagyvonalú ajándéka elfogadásáról. „Hozzávetőleg ezer év történelme köti össze a két nemzetet és a két kultúrát. Sorsunk, örömünk és bánatunk nagyon sok esetben közös volt, és így van ez ma is” – közölte a magyar városvezető, hozzáfűzve: Budapest jelenleg is szoros kapcsolatokat tart fenn Zágrábbal, amelyeket tovább kíván fejleszteni. Ezért is megtisztelő, hogy a horvát testvérváros, az irodalma egyik legnagyobb alakját ábrázoló műalkotást adományoz hazánknak. Tarlós István úgy vélekedett a modern horvát regény megteremtőjeként is ismert Miroslav Krležáról: tipikusan kelet-európai jelenség, akinek műveiben megjelenő kérdései nemcsak horvát, majd jugoszláv, de egyúttal magyar kérdések is voltak. Szemléletmódja pedig szintén jellemző volt a földrajzi régióra, mivel mindig valamivel szemben fogalmazott meg álláspontot.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: Miroslav Krleža lázadó volt, mégpedig az igazságért. Nem fogadta el sem a monarchia rendjét, jelszavait, sem pedig az I. világháború igazságtalanságait. Így akkor természetes módon sodródott a politikai baloldalra, hogy aztán abból is kiábrándulva elhagyja azt. Végül aztán élete vége felé, számos diktatúra tapasztalataival a háta mögött, megújította saját irodalmi, intellektuális és személyes kapcsolatait. Visszatért Budapestre, megkereste régi iskolatársait. „Ez az ő valódi visszatérése volt gyökereihez, és most, ezzel az emlékművel ezt szimbolizáljuk” – zárta beszédét a közigazgatási és igazságügyi miniszteri posztot is betöltő politikus.
