Az anyanyelv fontosságát hangsúlyozta a főpolgármester a nyelvészeti kongresszuson

Napjaink társadalmát nem hiába nevezik kommunikációs társadalomnak. Belépett életünkbe a számítógép, vele együtt az ambivalens érzéseket kiváltó internet, mint kommunikációs csatorna, és mindennapi eszközünkké lett a mobil telefon. Ezek a technikai eszközök hozták magukkal az új jelrendszert, az ikonokat, a gépnyelvet, a mobil világ rövidített kifejezéseit, az egy karakterbe foglalt szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat – mondta köszöntőjében Tarlós István főpolgármester kedden, a Budapesten megtartott XXIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson.
 
Tarlós István úgy fogalmazott: nehéz lépést tartani ezzel a kommunikációval, könnyen lemarad az ember. Mint mondta: „igazán nem tudom, hogy jó-e ez így, hiszen egyre inkább tanúi lehetünk annak is, hogy különféle érdekekből milyen nyomasztóan felülírja a kommunikáció a valóságot. Különösen akkor, ah figyelembe vesszük, hogy az internet adta némely lehetőség nem éppen jellemformáló erejű.”
 
A városvezető kifejtette: „a rendszerváltás jelentős gazdasági, társadalmi változásokat hozott. Volt köztük jó is, rossz is. Egyik pillanatról a másikra kinyílt előttünk a világ, az addig elzárt keleti tömb barakkjaiban elég volt oroszul tudni. Enek hátrányát magam is érzem. Nem kellett nyelvvizsga a diplomához. Először ezzel szembesültünk. Elsősorban az üzleti és diplomáciai életben okozott problémát a hiányos nyelvtudás. A középkorúak és idősek igen számottevő része ehhez a növekvő elváráshoz, az úgynevezett európaiság ilyen megnyilvánulásához még mindig nem tudott kellő képen alkalmazkodni.
 
Tarlós István főpolgármester hozzátette: „Ugyanakkor hirtelen tört be világunkba az a technikai fejlődés, amiről az imént szóltam, ami újabb nyelvi jellegű lemaradást okozhat sokaknál. A hátrány így többszöröződik, egyes társadalmi csoportok leszakadását hozva magával.
 
„A korábban viszonylag zárt magyar nyelvközösségnek azzal is szembe kell néznie, mint problémával, hogy a mobilizált világunkban nemcsak utaznak az emberek, hanem egyesek új hazát is választanak. Nagyon sok külföldi telepedett le az elmúlt években a fővárosban, és sok budapesti választott - sajnos, - új hazát. Fellazulnak a társadalmi, nyelvi, családi, rokonsági kötelékek, a nyelv, mint anyanyelvi kötőerő lassan elveszti értékét” – emelte ki a főpolgármester.
 
„Hol van az az idő, mikor Széchenyi azzal kovácsolt össze egy nemzetet, hogy következetesen magyar nyelven szólalt fel a diétán – tette fel a kérdést a főpolgármester. Tarlós István főpolgármester szerint jelentős problémáról beszélünk. Mint mondta: sok magyar gyerek még ötödik-hatodikos korában sem tud rendesen olvasni, fogalmakat, sok felnőtt, sőt politikus helytelenül alkalmaz. A liberálisnak mondott oktatáspolitika mélyen alábecsülte az anyanyelv jelentőségét.
 
Tarlós István főpolgármester úgy vélte, nagy a felelősség azokon, akik nem csak tanítják az idegen nyelveket, nemcsak segítenek a nyelvtudományt alkalmazni az élet megannyi területén, hanem régi és szép kifejezéssel élve, néptanítói munkát is végeznek. Tanítják azt is, hogy az anyanyelv, mint velünk született és fejlődött, személyiségünket és gondolkodásunkat kiteljesítő eszköz, mennyire fontos, nélkülözhetetlen önmeghatározásunkhoz. Tanítják, hogy az anyanyelv magas szintű ismerete, alkalmazása elengedhetetlen eszköz a gondolkodás és vele együtt a tanulás elsajátításához. Elengedhetetlen eszköz abban a tekintetben is, hogy megértsék: az anyanyelv és a hazaszeretet egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Tanítják, hogy a nemzet nincs nyelve nélkül, és anyanyelvünk nélkül mi sem vagyunk.
 
Úgynevezett multikulturális világban élünk. Tudom, sajnos így van, még akkor is, ha a kifejezést a liberális világfelfogást hirdetők szeretik használni – mondta a városvezető, hozzáfűzve: Különösen így van ez Budapesten. El kell fogadni, hogy megannyi nemzet fiai itt élnek, hozzák magukkal nyelvüket, szokásaikat, ételeiket, világukat. Nagy kavarodás vesz bennünket körül, amely elszédít és megszédít sokakat. Sokan gondolják úgy, hogy ez így jó is. Ám ez nem igaz. Meg kell őrizni magunkat, mint önálló entitást. A „sokszínűség” ne mosódjon vele össze, mint a festőpalettán a színek egy nagy gusztustalan szürke pacniba.
 
Nemzeti önazonosságunk és ennek tudata az egyetlen olyan kincsünk, amely nem függ gazdaságtól, pénztől, hatalomtól és időtől. Közös felelősségünk, kinek-kinek beosztása szerint, hogy őrizzük – zárta beszédét Tarlós István főpolgármester.