Tarlós István főpolgármester átadta az idei Csengery Antal-díjakat

Tarlós István főpolgármester (b3) a díjazottakkal: Jolsvai András író (b1), Csepel.info hírblog képviseletében Balogh Gábor (b2), Huth Gergely főszerkesztő (j3), Dr. Kakuk L. Tamás vezető szerkesztő (j2) és Bándy Péter újságíró (j1)

Tarlós István főpolgármester átadta a Csengery Antal-díjakat a Városházán. A főváros idei sajtódíját Bándy Péter újságíró, a Magyar Demokrata vezető szerkesztője, Huth Gergely a PestiSrácok.hu főszerkesztője, Jolsvai András író, újságíró, Kakukk L. Tamás a Kossuth Rádió vezető szerkesztője, műsorvezetője és a Csepel.info hírblog szerkesztősége kapta.

Az alábbiakban olvasható Tarlós István főpolgármester beszéde, amely a díj átadását megelőzően hangzott el.

Tisztelt Polgármester Urak!  Tisztelt Meghívottak!

Az információáramlás, amióta ember él a Földön mindig is rendkívül fontos tényező, a kapcsolattartás hatékony formája és a tudás megszerzésének egyik természetes eszköze volt.

A legősibb hírközlési formának az asszír uralkodók által emelt oszlopok tekinthetők, amelyekre általában egy-egy uralkodó hadjáratait vagy kiemelkedő tetteit vésték fel. Már az ókorban a Római Birodalomban is voltak sajtótermékek. A legelső ilyen az i.e. 59-ben Julius Caesar által alapított Acta Diurna urbis volt, ami olyan közérdekű információkat terjesztett, mint a senatus döntéseinek tartalmát, a gladiátorjátékok, a kivégzések, az ünnepségek és a lakomák időpontját. 

Később az olvasástudás elterjedése, a postaszolgálat fejlődése, a városiasodás és a megfelelő technológiák létrejötte, leginkább Gutenberg sokszorosító találmánya elősegítette a rendszeres hírközlés rohamos fejlődését.

A XVI. század végén olvasható vásári tudósítások évente kétszer, a tavaszi és az őszi vásárok idején jelentek meg, és az aktuális időszak lényegesebb gazdasági és politikai eseményeiről tájékoztattak. Ez a periodika akkor még rendszeresnek számított.

Magyarországon az első fennmaradt újságlevél az 1587-ben kiadott Monyorókeréken. Ebben Zrínyi György titkára adott hírt a szigetvári pasa fosztogatásairól. Közel 150 évvel később II. Rákóczi Ferenc ismerte fel elsőként az időszaki sajtó jelentőségét. Újságjával, a még latin nyelven íródott Mercurius Hungaricus-szal kezdődött el a hazai hírlapirodalom története.

Az első magyar nyelvű folyóirat szerkesztője és kiadója Rát Mátyás volt.

Újságja, a Magyar Hírmondó hetenként kétszer, a postajárat menetrendje szerint jelent meg, előfizetőinek száma meghaladta az akkor rekordnak számító 300 főt.

A kiadó már a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy újságjában elkülönítse egymástól a hiteles és a bizonytalan, vagy kitalált dolgokat.

A Kiegyezés után a magyar sajtó néhány év alatt modern politikai jelenség lett. Az 1870-es években egy év leforgása alatt több, mint tíz napilap jelent meg Budapesten. Az állami sajtópolitika a kormány működésével egyidőben vette kezdetét.

Más hírlapot s más könyvet írni. Könyv lehet írva a jövendőségnek, könyv lehet írva a választottak kicsi számának;a hírlapnál a lét föltétele: úgy írni, hogy sokak által olvastassék."-  fogalmazta meg Kossuth a sajtó tömegformáló erejének jelentőségét.

A 19–20. század fordulóján az újságírás hagyományos műfajai megújultak. Az újságoktól az egyre népesebb olvasótábor már nem csak tájékoztatást várt, hanem igényes szórakoztatásra is vágyott. Így jelenhettek meg a hírlapok hasábjain neves írók és költők irodalmi igényességű írásai.

Kosztolányi több alkalommal is újságíróként azonosította magát. A kortársak visszaemlékezései szerint a folyton írógépére hajoló költő bámulatos gyorsasággal volt képes lejegyezni egy-egy tárcát vagy miniatűrt. Fontos lehetett számára a „napi robotnak" ez a típusa, hiszen akkor sem hagyta abba az újságírást, amikor anyagi kényszer nem játszott szerepet a munka elvállalásában.

Így írt a hírek iránti szenvedélyéről:

 „Miben van tehát az újságcikkeknek az a démoni vonzóereje? Azt hiszem, mindenekelőtt abban a körülményben, hogy nagyon elevenek, a jelenből szakítottak."

Évszázadok során a tömegkommunikáció történelmi léptékben is óriási változásokon ment keresztül, melynek következményeként a média mára már fontos, kikerülhetetlen hatalmi ággá vált. 

Tisztelt Díjazottak!  Tisztelt Jelenlévők!

Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a digitális technológiák elterjedése számos pozitív és negatív változást hozott az újságírásban. A kommunikációs szakemberek felteszik a kérdést, hogy abban a médiavilágban, ahol gyakorlatilag bárkinek lehetősége van tartalmat előállítani és publikálni, meg lehet-e vonni a határokat az újságírók és nem újságírók között? Ez a kérdés komoly vitákat vált ki szakmai berkekben Megválaszolása nem a mi tisztünk, de azt jól látjuk, hogy a technológia fejlődésének pozitív hatásai is vannak. Talán legfontosabb, a gyorsaság, a naprakészség.  Lássuk be, az asszír kőtáblákon kicsit nehezebb volt frissíteni a híreket, mint manapság az online újságok felületein.

Negatív változás a szakmai tudást nélkülöző, kontroll nélküli, felelőtlen és megalapozatlan hírek közzététele egyes hírportálokon. A tények háttérbe szorításáról, a vágyvezérelt újságírásról sajnos napi tapasztalataink vannak a budapesti ügyek kapcsán, legyen szó a 3-as metró felújításáról, vagy az ellenzék fékevesztett és a valóságot nélkülöző szinte mindennapos támadásainak elfogult interpretálásáról. Ez az etikátlan magatartás árt az újságíró szakmának, és árt az olvasóknak is.

A sajtó akkor szolgálja közönségét, ha objektív, nem szélsőséges, ha hangja kiegyensúlyozott és nem elvakult. A sajtó akkor teljesíti jól feladatát, ha képviselői maguk is hiszik, hogy a hiteles tájékoztatással és az átgondolt véleményformálással a közösségért tesznek.

Az írott szó ereje, a tisztesség, az alaposság és a tehetség ugyan sokszor sérült az évszázadok során, de a minőségi újságírás nem tűnt, nem tűnhetett el a nehéz időkben sem. 
Példa erre Csengery Antal újságírói életútja. Nemcsak a reformkor egyik kiváló jurátusa, publicistája, hanem idővel a Pesti Hírlap főszerkesztője is volt. Munkásságát hívatásának tisztelete, a műgond, a körültekintés és a tényszerűség jellemezte.
Életműve az évszázadok változásában is olyan állandó értékeket képvisel, ami példa lehet a ma újágíró nemzedékének.
 „A vérbeli újságírót minden írásra hangolja. Eleinte talán félve és közönyösen nyúl a tárgyhoz, s tépelődve írja le az első sorokat, de csakhamar belemelegszik, s mire befejezi írását, kigyullad az arca." -írta Kosztolányi Dezső az elhivatott újságírókról a „Perc művészete" című értekezésében.

A valódi újságírás a tények és értékek jegyében születik. Az 1848-as szabadságharc évfordulójához közeledve, a magyar sajtó napján a Fővárosi Önkormányzat által alapított Csengery-díjat azok a médiamunkatársak kapják, akik munkájuk során nap, mint nap bizonyítják, hogy ismerik és alkalmazzák ezeket az alapelveket.
Az önök munkája fontos Budapest számára. Segít abban, hogy a Főváros döntéshozóinak tervei, beszámolói eljussanak a közvéleményhez, de segít abban is, hogy a politikusok tájékozódjanak a budapestiek véleményéről, városépítő munkájuk visszhangjáról.

A Fővárosi Önkormányzat nevében köszönöm, hogy önök, a Csengery-díj idei kitüntetettjei napi feladataikat, tudósításaikat, publicisztikáikat, riportjaikat és beszámolóikat, legjobb tudásuk szerint hittel és az újságírói etika képviseletével látják el.  Gratulálok a díjazottaknak!

Indoklások

BÁNDY PÉTER újságíró, a Magyar Demokrata c. hetilap vezető szerkesztője

A fővárost és a Fővárosi Önkormányzatot érintő hírekről kimagasló szakmai felkészültséggel, hosszú időn át végzett, magas színvonalú, hiteles tájékoztatásért.

HUTH GERGELY, a PestiSrácok.hu főszerkesztője

Az írott és elektronikus újságírás területén több mint két évtizeden át, magas színvonalon végzett munkájáért.

JOLSVAI ANDRÁS író, újságíró

Magas színvonalú irodalmi, újságírói, szerkesztői munkásságáért, valamint a fővárosi lakosság helytörténeti műveltségének gazdagításáért.

KAKUK L. TAMÁS, a Kossuth Rádió vezető szerkesztője, műsorvezetője
 
A közmédia műsorainál több évtizeden át nyújtott magas színvonalú szerkesztői és műsorvezetői munkájáért.

CSEPEL.INFO hírblog

A XXI. kerületi lakosság tájékoztatásában, a sajtószabadság helyi szintű megteremtésében, a lokálpatriotizmus erősítésében betöltött szerepéért.

 

Hírek

RSS megtekintés