Konferencia Budavár visszafoglalásának 333. évfordulója alkalmából

Tarlós István főpolgármester beszédet mond a Buda visszafoglalásának 333. évfordulójára rendezett nemzetközi történész konferencia megnyitóján, az Újvárosháza dísztermében

​Tarlós István főpolgármester ünnepi megnyitójával vette kezdetét a Buda 333 történész konferencia az Újvárosházán.

Tarlós István főpolgármester teljes beszéde az alábbiakban olvasható:

Tisztelt Nagykövet Urak! Tisztelt történész hölgyek és urak! Tisztelt Meghívottak!

Budapest főpolgármestereként elismeréssel köszöntöm a Buda 333 Történész Konferencia résztvevőit.

A történelem, ahogyan Cicero megfogalmazta: „vita memoriae", vagyis „az emlékezet élete".

Valamennyi hagyomány közül az ősök tisztelete talán a legjogosabb: ők alakítottak bennünket olyanná, amilyenek vagyunk. Ez az a társadalmi tőke, amelyre föl lehet építeni egy nemzet önértékelését.

Minden hazaszerető embernek szüksége van a történelemre, de nem, mint puszta ismerethalmazra, hanem mint az élethez és a tettekhez adott magyarázatok és tapasztalatok tárházára.

Ahogy Babits Mihály tanította több mint száz éve fogarasi diákjainak: „Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet."

Egy nép karaktere a múltbeli erőfeszítések, az odaadás és az áldozathozatal által alakul, erősödik.


A Szent István király által ezer esztendeje alapított magyar állam történetének kevés olyan európai jelentőségű, sorsfordító és drámai eseménye volt, mint az 1526. nyarán, Mohács mezején lezajlott ütközet.

A magyar seregek leverésével az európai hegemóniáért folyó harcban új tényező jelent meg. I. Szulejmán szultán.

Az Oszmán Birodalom vezetőjének világhódító tervei között szerepelt, hogy Magyarországon keresztül megsemmisíti a Habsburg Birodalom hídfőállásait. 1541-ben Budavár bevétele után több, mint százötven esztendőn át nem hallgattak el a fegyverek, a Magyar Királyság fővárosa a Habsburgok és a török hódítók hadszínterévé vált.

Középkori fővárosunk képe az idők során egyre inkább a keleti, még inkább a korábban meghódított balkáni városokra emlékeztetett.

"a törökök a templomokat főmecsetté alakították át. Az oltárt, a sírköveket kirámolták, sok mindent befalaztak. Ahol a torony alkalmas volt, felhasználták minaretnek, ahol nem, ott újat építettek." - írta 1555-ös látogatása alkalmával egy cseh utazó. (Hans Dernschwam)

Buda török megszállása nagy veszteséget jelentett Magyarországnak, de megrendítette Európát is. A megelőző századokban a Magyar Királyság kivívta magának a „kereszténység védőbástyája" megtisztelő címet. Királyait hol „Krisztus katonája", hol „a katolikus hit katonája"– ként emlegették. Buda elfoglalása után félő volt, hogy a keresztény kultúra eltűnik a magyarok ősi fővárosából.

A nemzeti érzésű nemesség sohasem mondott le Budáról. Zrínyi Miklós költő, hadvezér így lelkesítette katonáit:

Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, tegyük régi helyére és méltóságára a katonai fegyelmet: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók... ha kevesen vagyunk is!

Úgy látszott, megérett az idő a török elleni összefogásra. A közel 80 ezer fős keresztény sereggel szemben az utolsó budai beglerbég mindössze alig 10 ezer várvédőt tudott szembeállítani.

Buda és Pest történetével, leírásával, ábrázolásával talán soha annyit nem foglalkoztak, mint attól a pillanattól kezdve, mikortól nyilvánvalóvá vált, hogy a török legyőzhető ha Európa összefog.

A győzelem a szövetséges erők összefogásával és a magyar haderők hazaszeretettől fűtött küzdelmével válhatott valósággá.

A Szent Liga (1684) létrehozója, Boldog XI. Ince pápa – akit Magyarország megmentője jelzővel is illettek - éltető lelke és irányítója volt a törökellenes harcoknak. A győzelem alkalmából veretett éremre ezt íratta:,,A te jobbod, Uram, lesújtott az ellenségre''

1686. szeptember 2 -án Buda alatt a katolikus szövetségesek győzedelmeskedtek. Ez a fordulat végleg eldöntötte az Oszmán Birodalom európai területeinek sorsát. A keresztény magyarság, a hitharcosok hadserege végül kiűzte a törököt. 145 évi megszállás és 77 napi ostromot követően Buda vára újból a keresztény értékek őrzője, a katolikus világ része lett. Cserei Mihály erdélyi történetíró - de Jókai Mór szerint is - Petneházy Dávid huszárezredes, korábban Thököly kuruc ezredeskapitánya volt az, aki 1686. szeptember 2 -án Buda várának ormára kitűzte a keresztények győzelmét hirdető hadilobogót.

Tisztelt Jelenlévők!

Budavár ostromának 333. évfordulója alkalmat ad arra, hogy a török elleni harcok hőseinek leszármazottai megemlékezzenek őseik dicsőséges tetteiről. Az ő emlékezetük egyrészt személyes, családi alapokon nyugvó tiszteletadás, másrészt nemzeti érzések megnyilvánulása. Ők képviselik most is körünkben az emlékezet mélyről eredő hagyományait.

A történelmi érzület nem mindig tárgyilagos, de mindig önmagát keresi. Évszázadok eseményeit szemlélve világosan látható, hogy a magyarságnak mindig is küzdenie kellett létéért, önállóságáért, vallási identitásáért. Buda visszafoglalása egyike azon jeles eseményeknek, ahol a magyarság meg tudta mutatni elszántságát, nemzeti erejét, erős katolikus hitét.

A török kiűzése nemcsak Buda, hanem az egész magyarság történetének sorsfordító eseménye volt. Elhárult a legfőbb akadály az ország egyesítésének útjából és megkezdődhetett a magyar polgári fejlődés. 333 évvel ezelőtt Európa a keresztény civilizáció győzelmét ünnepelte. A magyar nép átélhette történetének egyik legnagyobb dicsőségét, amikor a nemzeti eszme és a keresztény hitvallás együtt, győztes, nemzetmegtartó erővé válhatott.

Téged Isten, dicsérünk." A Te Deum laudamus az egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló hálaadó éneke a IV. századból.

A Budavári Te Deum a törökök elleni dicsőséges győzelem 250. évfordulójára, 1936 – ban írott zenemű hitet tesz a magyar lélek mellett. Kodály Zoltán a Te Deum eredeti latin szövegére írta.

Kodály mondataiban ölt aztán testet a magyar szellem: „Megírtam a Te Deumban: Non confundar in aeternum: nem rendülök meg sohasem." (Kodály 1956 – ban utalt erre).

Budavár visszafoglalása a rendíthetetlen magyar nép erejét, lelkét nemesítő történelmi esemény. Ünnepelni öröm, dicsőség és kötelesség.

Hírek

RSS megtekintés