A főpolgármester vasárnap, a Magyar Nemzeti Múzeumnál elmondott ünnepi köszöntőjében azt mondta, 1848 az újkori magyar történelem meghatározó eseménye, amely "önfeláldozó helytállásával" a nemzeti mitológia részévé vált. "A célok eléréséért azonban ma is vívni, küzdeni kell, amire csak a bátrak képesek" - fogalmazott.
Tarlós István azt mondta, hogy az erősen formálódó világrendben tudni kell a magyar érdekeket érvényesíteni. Ez összefogás nélkül nagyon nehéz - tette hozzá. Azt is hangoztatta, "ahol az összefogás helyett a széthúzás igazgat, ahol egyéni vagy szűk csoportérdek valamilyen ideológia alapján megelőzheti a közérdeket, ott nincs erős állam". Szavai szerint ma Magyarországon és Budapesten azzal a kérdéssel kell szembenézni, "merünk-e előre lépni és a 2010-ben elkezdett utat folytatni, a nemzetért, a családokért cselekedni a béke és az egyetértés lehetőségét keresve". Március üzenete, hogy igen - jelentette ki.
A kötelesség egyértelmű: "összefogva egy nemzeti minimumot és egymást tiszteletben tartva tovább javítani az ország és a főváros sorsán" - fogalmazott Tarlós István. A továbbiakban arról beszélt, hogy a magyar történelemben március 15. a nemzeti felemelkedés legfontosabb szimbóluma, nemzeti identitásunk egyik alapköve. 1848. március 15-én a magyarok a szabadság mellé álltak - fűzte hozzá.
Szavai szerint a forradalmi hullám, mely akkortájt végigsöpört a kontinensen, megmutatta a népek szabadságvágyát és megfogalmazta - mai nyelven szólva - a modernizáció programját. "E forradalmi hullám szerves része volt az 1848-as márciusi forradalom, amely egyben a legeredményesebb is volt: eljutott a sikeres katonai ellenállásig, és csak idegen csapatok bevonásával lehetett legyőzni" - hívta fel a figyelmet.
A főpolgármester felidézte a 167 évvel ezelőtti napon történteket, majd arról beszélt, Pest-Buda, a későbbi egyesített főváros főszerepet játszott abban, hogy alapot teremtsen az új, szabad Magyarországnak. Buda és Pest polgárai máig is büszkék lehetnek az 1848-as eseményekben játszott meghatározó szerepükre - mondta Tarlós István, aki szerint "ma sincsenek könnyű napjaink".
Ki hitte 1990-ben, hogy ilyen nehéz küzdelmek várnak ránk - vetette fel a főpolgármester, majd úgy folytatta: ma is sokan beszélnek Petőfi nevében, de vajon nem aggályos Petőfi szellemét megidézni? Ma talán mindenütt szeretik a világban, ha a magyar nemzet érdekeit Magyarországon akarják megfogalmazni - fogalmazta meg következő kérdését Tarlós István. Felvetette azt is: lehetne-e olyan írásokat, állításokat, minősítéseket megjelentetni, amelyek manapság sorozatosan napvilágot látnak, "ha nem volna itt sajtószabadság"? Tarlós István a 12 pontot, a "Mit kíván a magyar nemzet" első szavait idézve azt mondta: legyen béke, szabadság és egyetértés.
A múzeumkerti ünnepségre a Kossuth téri zászlófelvonásról érkezett a résztvevők többsége. A tömeg eleje a Dob utcánál járt, amikor a menet vége elhagyta el a Deák Ferenc teret. A nemzeti színű és '48-as történelmi zászlókat lengető ünneplők menetét a Nemzeti Lovas Díszegység és a Magyar Honvédség Központi Zenekara vezette fel.
Az alábbiakban olvasható Tarlós István főpolgármester teljes ünnepi beszéde:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Ünneplő Közönség!
1989-ben lehetett először munkaszüneti nap március 15-e, de így is sok-sok éve már, hogy ezen a napon együtt ünnepel Budapest népe e legendás helyen, a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél. A magyar történelemben ez a nap a nemzeti felemelkedés legfontosabb szimbóluma, nemzeti identitásunk egyik alapköve. 1848. március 15-én a magyarok a szabadság mellé álltak. Felemelő események sorozatát idézhetjük a történelemkönyvekből.
A forradalmi hullám, mely akkortájt végigsöpört a kontinensen, megmutatta a népek szabadságvágyát és megfogalmazta mai nyelven szólva a modernizáció programját. E forradalmi hullám szerves része volt az 1848-as, márciusi forradalom, amely egyben a legeredményesebb is volt: eljutott a sikeres katonai ellenállásig, és csak idegen ország csapatainak bevonásával lehetett legyőzni, amelynek ekkora hadserege előtte még sosem járt külföldön.
Jókai Mór visszaemlékezéseiben így írt a forradalomról: „Felvirradt. Március 15-ike volt 1848. tízedik évfordulója annak a nagy katasztrófának, mellyel a korszellem óriás keze a régi Budapestet a föld színéről eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan emelkedő dicső főváros számára. Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak.”
1848. március 15-én reggel Petőfi Sándor a Pilvax kávéházba sietett, ahol a forradalmi ifjak gyülekeztek. Jókai felolvasta a korábban a lakásán Irinyi József javaslatára megszerkesztett 12 pontot (Mit kíván a magyar nemzet) és a proklamációt, Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. Innen az Egyetem utcába, a jogi kar épületéhez, majd az orvosi egyetemre, később a mérnöki és a bölcseleti kar hallgatóihoz mentek. A márciusi ifjakat ekkorra már egyre növekvő és lelkes tömeg vette körül, amely Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult, hogy kinyomtattassák a 12 pontot és Petőfi költeményét. Délután itt, a Nemzeti Múzeumnál nyitotta meg Vasvári Pál azt a népgyűlést, amelyen a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezrével osztogatták. Ez az esemény tekinthető a magyar forradalom és szabadságharc kiindulópontjának.
Délután a forradalmi tömeg a városházára tartott, hogy sürgesse a 12 pont elfogadását. A városi tanács azokat elfogadta. Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, Rottenbiller Lipót pedig az ablakon át felmutatta a népnek. Másnap Pest vármegye alispánja, Nyáry Pál és Rottenbiller is – aki pár hét múlva Pest városának polgármestere lett – a forradalmi kezdeményezés élére állt, így válhatott a mozgalom országos jelentőségűvé. Buda közgyűlése alig egy nappal később ugyanígy elfogadta a 12 pontot. 1848. április 11-én V. Ferdinánd végül szentesítette az „áprilisi törvényeket”, melyek tartalmazták a felelős magyar kormány létrehozását, a választójog kiterjesztését, a közteherviselés, a sajtószabadság szabályait, vagyis megalapozták a polgári fejlődést.
Pest-Buda, a későbbi egyesített főváros fő szerepet játszott abban, hogy – Jókai szavaival élve – alapot teremtsen az új, szabad Magyarországnak.
Vasvári Pál mondotta a következőket: „… a pesti ifjúság a vezérszerepben messze előhaladott…Pest Magyarországnak szíve. Érzelmei által hat ki az egész hazára. Attól függ minden, vajon ezen érzelmek visszhangra találnak-e az egész országban. A pesti nép márciusban a taktust veré, s intéseire az egész hon figyelt”.
Szemere Bertalan így írt 1848. március 25-én: „… Üdvezlem Pest városát, mint a hazának szívét, üdvezlem Budával együtt, mint a hazának két szeme fényét, mint példaadót és hatalmas tényezőt a rendben és szabadságban országszerte.”
Buda és Pest polgárai máig is büszkék lehetnek az 1848-as eseményekben játszott meghatározó szerepükre.
Arany János ma is figyelmet keltő gondolatokat vetett papírra 1848 novemberében: „A mi forradalmunk Pesten, március 15-én, nem vérrontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe; ezrek meg ezrek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait. Dicső ünnepe az ifjú szabadságnak! Ki hitte volna még akkor, hogy ily nehéz küzdelmek várnak ránk?”
Petőfi Nemzeti dalt írt, Szendrey Júlia nemzeti fejkötőt varrt eközben. A kor liberálisai mind a nemzettudat fontosságát emlegették. Mikszáth pedig így ír március 15.-éről, mint a szabadság napjáról: „Árpád hozta, Szent István megtartotta, Hunyadi László meghalt érte, II. Rákóczi Ferenc elültette, március 15-én pedig kikelt a földből. Kikel a magyartalanság, a hazafiatlanság ellen.”
Ma sincsenek könnyű napjaink. Ki hitte volna 1990-ben, hogy ily nehéz küzdelmek várnak ránk? Ma is sokan beszélnek Petőfi nevében, de vajon nem aggályos Petőfi szellemét megidézni? Ma talán mindenütt szeretik a világban, ha a magyar nemzet érdekeit Magyarországon akarják megfogalmazni? Ma mind érvényesek és érvényesülnek azok a paragrafusok, amelyeket az 1848-as sajtótörvény sajtóvétségekről szóló fejezetében megalkottak? Lehetne-e olyan írásokat, állításokat és minősítéseket megjelentetni rendre-másra, amilyenek manapság sorozatosan napvilágot látnak, ha nem volna itt sajtószabadság? Csak el kellene olvasni a ’48-as sajtótörvényt. Melyek a „Mit kíván a magyar nemzet?” első szavai 1848. március 15-én: „legyen béke, szabadság és egyetértés”. Legyen hát béke és egyetértés is!
1848 az újkori magyar történelem meghatározó eseménye. Önfeláldozó helytállásával a nemzeti mitológia részévé vált. A célok eléréséért azonban ma is vívni, küzdeni kell, amire csak a bátrak képesek. Erősen formálódó világrendben tudnunk kell magyar érdekeket érvényesíteni. Ez összefogás nélkül nagyon nehéz. Ahol az összefogás helyett a széthúzás igazgat, ahol egyéni vagy szűk csoportérdek valamilyen ideológia alapján megelőzheti a közérdeket, ott nincs erős állam, a nélkül nincs rend és biztonság, nincs a nemzet számára felemelkedés.
Ma Magyarországon és Budapesten azzal a kérdéssel nézünk szembe: merünk e előre lépni és a 2010-ben elkezdett utat folytatni, nemzetért, családokért cselekedni, a béke és egyetértés lehetőségét keresve? A márciusi üzenet, hogy: Igen! Vállalnunk kell, vállalnunk kell akkor is, ha nagyon nehéz. Kötelességünk egyértelmű: összefogva egy nemzeti minimumot és egymást tiszteletben tartva tovább javítani az ország, benne a nemzet fővárosa sorsán. Nem feledhetjük Kossuth Lajos szavait: „A haza örök, s nemcsak aziránt tartozunk kötelességgel, ami van, hanem aziránt is, amely lehet, s lesz.
Megtisztelő volt mindezt itt elmondhatni Önök előtt!
