Életének 93-ik évében elhunyt Schweitzer József, nyugalmazott országos főrabbi, a Rabbiképző Intézet volt igazgatója, egyetemi tanár, Budapest díszpolgára.
Schweitzer József Veszprémben született 1922-ben. Édesapja jogász volt, édesanyja tanítónő, akit korán elvesztett. Nagyapja, Hoffer Ármin veszprémi főrabbi fővárosba kerülésével Budapesten tanulhatott. A világháború idején munkaszolgálatra hívták be, majd Budapesten bujkált.
1946-ban szerzett bölcsészdoktori diplomát az akkori Pázmány Péter, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol sémi nyelvészetből, ókori keleti történelemből és szociológiából doktorált. 1947-ben avatták rabbivá. 1994-ben - lelkészi, tudományos és nevelői munkájának elismeréseként - országos főrabbivá választották, e tisztséget 2000-ig töltötte be.
Tagja volt az MTA Doktori Tanácsa vallástudományi szakbizottságának. Kutatási területe a zsidó teológia, a magyarországi zsidóság története. Megírta a Pécsi Izraelita Hitközség történetét, a Tolna megyei zsidók történetét, kiadta A zsidóság a magyar művelődés századaiban és Uram, nyisd meg ajkamat címmel válogatott tanulmány- és esszékötetét.
Munkássága elismeréseként 1995-ben Kisebbségekért-díjat, 1996-ban Pro Urbe Budapest kitüntetést, 1997-ben Széchenyi-díjat, 1998-ban Pázmány Péter-díjat, 2000-ben Scheiber Sándor-díjat, 2001-ben a Francia Köztársaság Becsületrendjét, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2005-ben Prima-díjat, 2006-ban Várhegyi György-díjat kapott, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat kapott. 2003-ban Budapest díszpolgárává választották. 2007-ben a pozsonyi Ferdinand Martinengo Társaság Békeharangok - üzenet az egyesült Európának elnevezésű emlékéremmel tüntette ki.
Schweitzer Józsefet a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti.
Szűcs Somlyó Mária
kommunikációs igazgató
