A 2013-as évben összesen nyolc kölyök született a zöld agutiknál a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A szaporodási kedv azonban az új esztendőben sem hagyott alább, hiszen január 14-én egy újabb kölyök is napvilágot látott. A Dél-Amerikában őshonos rágcsálókat a Pálmaházban tekinthetik meg a látogatók.
A rágcsálók közé tartozó, Dél-Amerikában őshonos zöld agutik remekül érzik magukat a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A Pálmaházban, ahol az Újvilág trópusi területeinek élővilága kerül bemutatásra America Tropicana név alatt, három különböző férőhelyet is kialakítottak a számukra. Erre azért volt szükség, mert a csapat folyamatosan növekszik, mivel rendszeresen születnek újabb és újabb aguti kölykök.
A tavalyi, 2013-as évben összesen nyolc kicsi látott napvilágot, közülük a legfiatalabbak novemberi születésűek. A szaporodási kedv azonban nem hagyott alább az új esztendőben sem. Az egyik nőstény ugyanis január 14-én egy újabb kölyöknek adott életet.
A fiatal agutik közül a novemberiek gyakorlatilag bármikor láthatóak a Pálmaház központi csarnokában található férőhelyükön. A legújabb jövevényt azonban sokkal nehezebb megfigyelni, hiszen az apróság a Pálmaház egyik oldalszárnyában jött világra. Ez az oldalszárny úgy van kialakítva, hogy egyből az esőerdő lombkoronaszintjén sétálhasson a közönség, így innen lepillantva lehet megfigyelni a talajszint lakóit, köztük az agutikat is. A kicsi azonban ebben a korban még nem szívesen tartózkodik nyílt területen, inkább a növényzet rejtekében tartózkodik. Ez a viselkedés azonban egyáltalán nem meglepő egy olyan állattól, amely őshazájában sok ragadozó által kedvelt zsákmányállatnak számít, sőt, még az ott élő emberek is vadásznak rá.
Az agutifélék családjába (Dasyproctidae) összesen tizenhárom faj tartozik. Ezek közül az Állatkertben is látható zöld, vagy más néven Azara-aguti (Dasyprocta azarae) Brazília középső és déli részén, Paraguay területén, valamint Argentína északi vidékein őshonos. A trópusi erdőségek talajszintjén él. Nappal aktív, de ha sokat zavarják, előfordul, hogy csak az éjszakai órákban bújuk elő rejtekhelyéről. Tápláléka különféle gyümölcsökből, azok magvaiból, hajtásokból és húsos levelű növényekből áll. Az agutik gyakran követnek a fák ágai között élő majomhordákat: ilyenkor az óvatlan majmok által leejtett gyümölcsöket és magvakat szedik össze a talajról. A táplálék egy részét nem eszik meg, hanem különféle rejtekhelyeken ássák el. Mivel az elásott magok egy részéről elfelejtkeznek, azok esetenként ki is hajthatnak, így az agutikat sokan az esőerdő kertészeiként tartják számon.
A nőstények csaknem négyhónapos vemhesség után hozzák világra az utódokat, ellésenként általában csak egyet, esetenként kettőt is. A kicsik meglehetősen fejletten jönnek a világra, nemcsak a szemük van nyitva, hanem nem sokkal a világra jövetelüket követően már szaladni is tudnak. A fiatalok elvileg öt hónapos korukban szoknak le végleg az anyatejről, de már három hónaposan is nagyrészt szilárd táplálékon élnek.
