Felavatták Lukács Margit, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas színművésznő emléktábláját hétfő délután a VIII. kerületi Vas utca 2/b. számú társasháznál, egykori lakóhelyén. Az emléktáblát a MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezésére és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával, a kiemelkedő magyar színészek emlékének megörökítését célzó program keretében avatták fel.
"Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tart, amíg élek". Valóban e szerint a hitvallás szerint élt, hiszen élete végéig játszott – idézte fel Csomós Miklós, kulturális főpolgármester-helyettes az emléktábla avatásakor. Hozzátette: Lukács Margit egyike volt a rádió kitűnő versmondóinak, a felvételeken a magyar és a világirodalom legszebb költeményeit tolmácsolta. „A hangja csodálatos volt, amely tökéletes beszédtechnikával párosult” – jegyezte meg. A főpolgármester-helyettes kiemelte: a színésznő szakmai, politikai csatározásokban nem vett részt. Az volt a véleménye, hogy a színésznek úgy kell léteznie színpadon és színpadon kívül, hogy felnézzenek rá.
A. Szabó Magda,a Nemzeti Színház Nonprofit Zrt. stratégiai igazgatója úgy fogalmazott: Lukács Margit kiválasztott volt. Akkor is, amikor 1939-ben Németh Antal, a Nemzeti igazgatója Az ember tragédiájának kamaraszínházi előadásában rá osztotta Éva szerepét. Szívesen beszélgetett fiatalokkal szerepről, színházról, művészetről, mert Lukács Margit mágneses erejét műveltsége is jelentette – hangsúlyozta.
Császár Angela színművésznő arra emlékeztetett, hogy Lukács Margit hangja felejthetetlen, végtelenül elegáns volt, ugyanakkor megjelenése fenséges jelenség volt mind színpadon, mind az életben egyaránt. Szerették, csodálták, körülrajongták és sajnos hamar elfelejtették. Alázatos és fenséges csillaga volt a Nemzeti Színháznak haláláig – tette hozzá.
Lukács Margit 1936-ban végzett a Színiakadémián. 1937-től a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd rendes tagja, 1989-től örökös tagja volt. 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatához tartozott. Vendégművészként az Operaházban, az Erkel Színházban, a Zeneakadémián és a Budapesti Kamaraszínházban lépett fel.
