Nyolcvan fővárosi fenntartású oktatási és gyermekvédelmi intézmény mintegy ezer diákja hajtott fejet az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak emléke előtt csütörtök délután az Új Köztemető 301-es parcellájánál. Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes szerint a szabadság olyan nemzeti kincs, amelyért mindenkor érdemes áldozatot vállalni.
Szavalatok, énekes produkciók és fáklyás tánc színesítette azt az ünnepi műsort, amelyet a Puskás Tivadar Távközlési Technikum szervezett. Beszédében Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes a mai fiatalokhoz szólva azt mondta: különleges temetőben vannak, mert a hantok nemcsak holtak titkát őrzik, hanem egy kegyetlen történelmi korszakét is. Olyan mártírok nyugszanak ott, akik az életüket áldozták fel akarva, akaratlanul egy kitűzött cél, egy eszme eléréséért, és akiket ezért a kommunista elnyomó hatalom fegyvereivel meggyilkolt, vagy kivégzett.
A politikus emlékeztetett: hosszú éveken keresztül oda csak titokban látogathatott idegen. A területet körbekerítették, a hantokon mindenütt gaz nőtt, utak nem voltak, a fejfák kidőltek, és számtalan jeltelen sír volt. Aki beszökött oda titokban, az egy friss hantból tudhatta meg, hogy megint kivégeztek valakit. A kommunista diktatúra igazságszolgáltatása ide temettette el azokat, akik vagy a fegyházban haltak bele a kínzásokba, vagy akiket elítélésük után kivégeztek.
„A forradalomnak nagyon sok hozzátok hasonló, diákkorú szereplője volt, akit meg sem említenek a történelemkönyvek. Ők a névtelen hősök, akik ott voltak az orosz tankok csövénél, Molotov-koktélt dobtak az utcasarokról, s így hirtelen lettek felnőttek. Az, aki gyerek fejjel látja a szétlőtt Budapestet, látja az utca kövén heverő holttesteket, a lesből lövő pufajkásokat, akinek apját elhurcolják, évekre bebörtönzik, az tudja milyen vágyott dolog a szabadság. Kincs, a nemzetünk kincse, amiért érdemes áldozatot vállalni” – hívta fel a diáksereg figyelmét Csomós Miklós. A főpolgármester-helyettes végül arra kérte a fiatalokat, tiszteljék holtukban azokat, akik vállalták ezt az áldozatot.
Ezt követően vitéz Krasznay Béla, a Recski Szövetség országos elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy megjelent az az ifjúság, akiknek „átadhatják a lángot”. Krasznay Béla hangsúlyozta: körös-körül olyan, többségében igen fiatalon elhunyt emberek csontjai pihennek, akik bár szerették az életet, a szerelmet, szerették a hazájukat is, s ezért vállalták a kivégzést és a halált. „Vigyétek magatokkal ennek a helynek a szellemiségét, s emlékezzetek rá, hogy a hazáért néha áldozatot is kell hozni. Adja Isten, hogy ilyen áldozatra nektek ne legyen szükségetek, de szívetekben mindig legyen ott a hazának egy kis szeglete!” – adott útravalót az elnök a hallgatóságnak. A megemlékezés záró aktusaként az intézmények képviseletében egy-egy diák nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyezett el az ’56-os emlékműnél.
