Ünnepélyesen felavatták pénteken Ángel Sanz-Briz spanyol diplomata emlékművét; a vészkorszakban mintegy ötezer ember életét megmentő "budapesti angyal" nevét vette fel a III. kerületi Jégtörő utca. A kései nemzedékek kötelessége, hogy méltó módon emlékezzen meg mindenkiről, "aki akkor a jót tette Budapestért, a budapestiekért, az egész országért, az emberekért" - mondta az eseményen Tarlós István, Budapest főpolgármestere.
A Fővárosi Közgyűlés április 29-én döntött arról, hogy a korábbi nevén Jégtörő utcát "Budapest angyalára" emlékezve Ángel Sanz-Briz útra nevezi át – emlékeztetett a főpolgármester. Hozzátette: hetvenegy évvel ezelőtt, 1944 nyarán bontakozott ki a vészkorszak történetének legnagyobb embermentési akciója. A budapesti zsidó közösség megmentésére a háború utolsó hónapjaiban számos semleges ország diplomatája tett komoly erőfeszítéseket. Henryk Slawikhoz, a lengyel embermentőhöz hasonlóan Ángel Sanz-Briz neve is ismeretlenül csenghet némely magyar fülében, pedig a spanyol diplomata, lelkiismerete által vezérelve, szintén aktívan részt vett üldözött embertársaink életének megmentésében – emelte ki. Több mint ötezer ember életét mentette meg, a hősies cselekedetéről sokáig alig tudtak a megmentetteken kívül. Budapest Angyalának is mondták, ezt keresztneve után kapta, ám valójában a hírnevet tetteivel érdemelte ki, ahogy a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kitüntetését, a Világ Igaza címet is – emelte ki.
Tarlós István szólt arról is, hogy Sanz-Briz számára az életek megmentése volt a legfontosabb, és ezért cserébe nem kért vagy várt. Több mint hetven évvel a vészkorszak után nekünk, későbbi generációknak kötelességünk méltó módon megemlékezni mindenkiről, aki akkor jót tett Budapestért, a budapestiekért, és az egész országért – hangsúlyozta.
Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta: Magyarország fejet hajt a kiváló diplomata emléke előtt és örökre hálás Ángel Sanz-Briznek a kötelességen túllépő, emberfeletti tevékenységéért és személyén keresztül tisztelettel adózunk Spanyolországnak és polgárainak a honfitársuk által megmentett életekért.
Latorcai Csaba, kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogy az utókor emlékművet állítva fejezi ki elismerését és tiszteletét egy olyan ember előtt, aki túllépett a kötelesség diktálta feladatokon, és lelkiismerete által vezérelve aktívan részt vett üldözött embertársai életének megmentésében.
José Ágnel López Jorrin spanyol nagykövet megköszönte Budapest Fővárosnak, a Fővárosi Közgyűlésnek és Önkormányzatnak, Tarlós István főpolgármesternek a megértést és a nagylelkűséget, amellyel fogadták a Spanyol Nagykövetség javaslatát, hogy Ángel Sanz Briz emlékének szenteljenek közterületet.
Ignacio Ybáňez spanyol külügyi államtitkár arról beszélt, hogy Ángel Sanz-Briz pályafutása két alapelven nyugodott: a hazája, Spanyolország szolgálata és a számára legszentebb értékek védelmezése.
Juan Carlos Sanz Briz, a diplomata fia – aki több mint harminc rokonukkal érkezett az eseményre – azt hangsúlyozta: apja sosem felejtette el a Budapesten történteket. Úgy emlékezett, hogy amit itt tett, az volt élete legnagyobb emberi és szakmai vívmánya, ezért azonban sosem várt elismerést vagy hálát. "A tény, hogy a sors lehetőséget adott neki, hogy annyi ártatlan ember életét megmentse, elegendő volt számára".
Ángel Sanz-Briz, a „budapesti angyal” (Zaragoza, 1910. szeptember 28. – Róma, 1980. június 10.) spanyol diplomata, aki a második világháború alatt ügyvivőként szolgált Budapesten. A nyilvánosságra hozott spanyol diplomáciai iratok tanúsága szerint Sanz-Briz tájékoztatta Franco tábornokot a holokauszt létezéséről. 1944-ben, „hivatalosan” Franco kormányától függetlenül, saját elhatározásból segített több mint 5000 magyar zsidót azzal, hogy számukra spanyol útlevelet biztosított, és így megmentette őket a holokauszttól. E tevékenységéért megkapta a Világ Igaza elismerést. Sanz-Briz 1942-ben kapott ügyvivői beosztást a budapesti spanyol nagykövetségen. Magyarország ugyan a tengelyhatalmak közé tartozott, de – a nácik által megszállt Európa államaitól eltérően – ekkor még nem tett intézkedéseket a zsidók kiirtására. Diplomáciai munkája mindaddig nyugodtan zajlott, amíg 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után, meg nem kezdték a zsidók gettókba zárását, és Adolf Eichmann Budapestre nem érkezett, hogy a helyszínen felügyelje a mintegy 750 000 magyar zsidó deportálását. A nagykövetség pénzén épületeket bérelt részükre, melyek a spanyol külképviselet csatolt részeiként diplomáciai védettséget élveztek. A mentéshez saját vagyonát is felhasználta, amivel a náci helytartót vesztegette meg. Befolyását és kapcsolatait kihasználva sikerült mintegy 5200 zsidót biztonságba helyeznie.
